Hibaüzenet

Ma Apukámék megint elvitték a csemetét. Engem is hívtak, de túl kimerült és nyűgös voltam hozzá, de kérvényükre a gyermeket elengedtem velük. Így másodszorra már egész jól viseltem az üres kiságyat és a csendes délutánt. Eljátszottam a jó anyukát, beraktam a táskájába mindent, amire szerintem szüksége lehet. Persze utána jutott eszembe, hogy váltáspólót, váltás nadrágot, még egy zoknit rakhattam volna, de megnyugodtam, hogy szerencsére a bedobott dolgokból semmit nem használtak (bár a játék színes zsiráfot bittos elővették, mert visszafelé helyetváltoztatott).

Érkezéskor Apukámtól kaptam hibaüzenetet, bár inkább jó tanácsként intézte felém. Szóval a gyerek lusta. Naja, volt kitől örökölni :D Nem fogja meg a kaját a kezével, csak miután a szájába adjuk, a kanalat viszont abszolút ignorálja. Igazából ez nem is csoda, mert ilyen szinten anyuci kinyalta a kis foghagymafarmját, mindent én adok a szájába. Bár ez inkább kényelem, hogy ne kelljen utána annyit takarítani. De belátom, hogy lassan illene önállóan étkeznie. Azt is tudom már, hogy gyönyörűen iszik pohárból, felesleges mindenféle falakonnal szöszölnöm. Naja, de milyen poharat merjek a kezébe adni? Lehet, hogy tényleg nem volt hülye ötlet részemről, hogy karácsonyra megkapja az első saját kis műanyag étkészletét.... Én a sajátomat még 12 éves koromban is imádtam, emlékszem, lehet ő is ragaszkodna hozzá.

Ma kaptunk a DM-től babacsomit postán. Van benne egy felakaszthatós mérőszalag is, amin jelölhetem a fiam magasságát. Nagyon örültünk neki, holnap fel is avatjuk! :)

Ui.: Azt hiszem látszik a bejegyzés stílusán, hogy anya végre kialudta magát :D