Jó persze, tudom, ez nem ünnep, de akkor is valami eseményféle...
A tervem az volt, hogy ugyanúgy ünneplünk, ahogy az elmúlt években, de Apa nem engedte különböző időjárási, meg "sokhülyeemberi" indokokra hivatkozva. Meg babakocsival nem szeretett volna buszozni éjszaka. Valahol igaza van, de így inkább itthon maradtunk.
A petárdázás meg a tűzijátékozás elkezdődött már reggel, de nem is foglalkoztunk nagyon vele, éltük életünket. Aztán Apa este 10-11 körül lefeküdt aludni, úgyhogy ketten maradtunk Bumerral. Persze kisfiam fél 12-kor úgy döntött, hogy éhes, és így nem kezdhetjük meg mégsem az új évet, szóval nekivágtunk egy új üvegesnek, közben készült a tea, mivel az üvegesben található folyadék önmagában kevés, attól simán kiszáradna. Befejeztük az étkezést, majd az ivászatot is pont éjfélre. Már raktam volna be a hordozójába ücsörögni, mikor rákezdtek több helyről is a tűzijátékozásra. Elsétáltam vele az ablakig, ahol egy jó 30-35 cm-es műanyag párkányunk van, ahol nagyon jót lehet üldögélni. Ide állítottam fel Bumert, aki hatalmas kerek szemekkel nézte a felvillanó fényeket. Amikor az egyik helyen töltöttek, elfordította fejét a másik felé. Nagyon édes volt, jó másfél óráig lestük a sok-sok fénypontot az égen, még vigyorgott és kacagott is neki. Mikor úgy döntöttem, már régóta fennvan és ideje lenne aludni kicsit, megbeszéltem vele, hogy jövőre újra lesheti őket, de most muszáj aludni, mert másnap nem fog tudni felkelni megint, és akkor morcos lesz, mikor etetni szeretném délben. Merthogy ez az időpont az, amikor felkeltem enni, ha előtte nem kel magától. Tudom, sokáig hagyom aludni, de minek zargassam, napközben úgyis bepótolja az evést is, meg az izgés-mozgást is. Elmeséltem neki, hogy azért voltak a nagy feketén a kis színes pettyek, mert az emberek így ünneplik, hogy a naptárban más számot írnak. Nem hiszem, hogy megértette, de tetszett neki, amit látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése