2 hete kellett volna mennünk szurira, de sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ezért elmaradt aznap. Múlt héten hívott az új védőnő, hogy mi újság, és kaptunk új időpontot mára. Egy kissé eleve ideges vagyok, ha a gyermekorvosról van szó, mert eddig nem sikerült túl mély kapcsolatot kialakítanunk egymással, és mostanában amúgy sem vagyok túl jó formában ahhoz, hogy meghallgassam, miért vagyok szar anya. De ma kellemes meglepetés ért!
Sikerült időben odaérnünk, annak ellenére, hogy egy megállóval később tudtunk csak leszállni a buszról (és ezúton is köszönöm az ismertlen fiatalembernek a segítséget - bár úgysem jut el hozzá). A rendelőben 2 kislány üldögélt 1 anyukával. az egyik 3 éves volt, a másik talán 2 lehetett. Kicsivel később kihoztak egy mini babát, és bement a fiatalabb kislány. Legnagyobb elszántságommal próbáltam rávenni egy szem fiam egy kis sétálgatásra, de cipőben egyszerűen még mindig nem volt hajlandó. Így tehát leültem, ölembe vettem, és türelmesen vártunk. Egyszer csak fogta magát, lekéreckedett és tőle szokatlan tempóban megindult a gyerekek felé. És azóta tud cipőben menni! Hihetetlen... Csak a megfelelő motiváció hiányzott.
Bent a doktor néni nagyon kedves volt (ez tőle volt szokatlan). Megdicsérte milyen jól néz ki, és abszolút nem zavarta, hogy nem hízott - sőt fogyott is 0,1 kg-t. Megkapta a szuriját, aminél én asszisztáltam, mivel nem volt bent a védőnő, és meg lettem dicsérve, hogy milyen ügyes voltam. Kicsi szívem nem sírt a szuri miatt, csak azért, mert le lett fogva miatta.
Itthon még sétálgatott kicsit, aztán leraktam, azóta alszik.
Továbbá visszavonom a múltkori bejegyzésben említett "nem fejlődik" csüggedésem, mert minden nappal kicsit más, csak elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan koncentráltam más gyerekek fejlődésére.
Észrevettük pl, hogy már lehet vele úgy igazából játszani. Érdekli és bekapcsolódik a dolgokba. Figyel és tanul. Már nem dobál le mindent azonnal, és néhány játékához már nagyon ragaszkodik (az első karácsonyra kapott plüssmacihoz és a puha könyvhöz kapott Frici nevű puha műanyag kis piros platós autóhoz). A formabedobót jó ideje forgatjuk, de sokáig csak az volt a játék benne, hogy kipakolta egyesével a formákat, majd visszapakolta egyesével. Tegnap már eljutottunk odáig, hogy a kis lyukon megpróbálta kihúzni a formát. És kedvence is van, egy fehér csillag. Ennél a játéknál vettük észre azt is, hogy valószínűleg bal kezes lesz.
