Már a csillagnál is érezhető volt, hogy itten komoly zenemániáról lesz szó, meg az is gyanús volt, hogy mindig akkor maradt csendben, mikor a tévében zene ment, ami minket érdekelt volna film, az őt nem kötötte le. Na nem mintha néznie kellett volna, de imádja a színes mozgó foltokat. Bár igazából mindent szeret, ami színes és mozog. Ma viszont egyértelművé vált zeneimádata számomra! Történt ugyanis, hogy reggel 6-kor (mikor máskor) véget ért a sorozatunk és átszellemültem lestük a teleshopot (na nem mintha érdekelt volna, de azt adják utána több óráig), és már épp kezdtünk belemelegedni a foglalatos-elemes-ledizzós lámpa rejtelmeibe, mikor gondolt egyet a készülék és átkapcsolt a szolgáltató csatornájára, ahol egész nap a rádió szól, amiből pedig zene. Meglepődtünk, de nekünk aztán teljesen mindegy egy átalvatlan (takarítottunk) éjszaka után, hogy mi megy a tévében, meg amúgy is híreket olvastak, amiken hol sírtunk, hol nevettünk. Lényeg a lényeg, ott maradt, nem kapcsoltunk el. Majd Bumer 10 órakor, pont mikor jött a gyermekjólétis úgy döntött, felkel. Tudni illik, hogy ébredés (és a faliszőnyeg-maci kombóval megvitatott napirendi pontok) után szép halkan elkezd nyöszörögni, hogy éhhalál fenyegeti. Ma kivételesen elhagyta a megbeszélést, mert ha vendég jön, akkor ő jó vendéglátóként körberajongja. A nagy szia de jó, hogy látlak után már gondolkoztam, hogy lassan kezdődni fog a nyöszörgés és nem ártana etetni, de nem! Leraktam magunk elé a plédre (ami a földön volt a helyén) és szépen eljátszott magában csendben. Még azt is engedélyezte, hogy a felnőttek megbeszéljék a papírmunkát, anya kikísérje a látogatót, sőt még a havat is lesöpörhettem a gangról. Mire összekészítettem az etetős / pelenkázós cuccot a fiam ott a pléden fogta magát és visszaaludt. Pusztán azért, mert zenét hallott! Szigorú, rossz anyaként felkeltettem, mivel tudtam, hogy éhes, már csak a hasmérete miatt is (igen, megint valahova a matrac alá rejtette). Levettük a pizsamát, átpelenkázódott, felvettük a nappali rucit, és még ekkor sem hisztizett kajáért! Hihetetlen! Aztán jól megtömtem kajával, hogy visszanyerje micimackós pocakját, ittunk rá rengeteg teát, beültettem a hordozóba, amíg elpakoltam (mielőtt a macskák beleesznek – erről az egyről nem tudom leszoktatni őket, a kaja az szent, bár az enyémbe nem mernek belepofátlankodni), mire végeztem csemetém édesdeden szundikált a hordozóban... Lehalásztam róla a partedlit, a biztonság kedvéért betűrtem egy textil pelenkát és kiemeltem trónusáról. Persze erre ő megébredt, rám nevetett, letettem a hátára (ahonnan általában elfordul), nevetett még kettőt, majd aludt tovább... Mindezt azért, mert zene szól!
Ja, bocsánat, étkezés előtt még meglestük a havat, mert ez újdonság és fontos dolog. Azt nem tudom, hogy ő is látta e, hogy havazik, mert elég apró, fehér szemekben esik, de a talajon / erkélykorláton mindenképpen feltűnt a fehéredés, amit láttam a szemében, hogy nem tud hova tenni. Ez most olyan volt e vagy rosszul emlékszik... Mikor megunta, nézegette kicsit az elhaladó autókat (az is nagyon izgalmas ám!), aztán utána ettünk. Legalábbis ő.
Mint írtam, itt volt a gyermekjólétis, egyrészt mert már rég volt itt és mi ugye együttműködünk, másrészt, mert megbeszélnivalónk volt, harmadrész kíváncsi volt Bumerre, negyedrészt meg hozott nekünk 1-2 dolgot, ami nagyon aranyos volt tőle. Még valamikor december elején volt egy ilyen üvegeseledel osztogatás anyukáknak és minket is hívtak, de sajnos nem tudtam elmenni. Valamilyen egyháznak volt állítólag valami jótékonykodása ez vagy micsoda. Na és mondta a telefonban, mikor hívott, hogy jönne valamikor, hogy pár darabot megmentett nekem és azt elhozná, és mivel ez nálunk fogyóeszköz, nagyon megörültem neki, még ha csak két napra elegendőt hoz, az is nagy segítség, de nagyot tévedtem, mert ideállított 6 hatalmas üveg kajával! Sőt mondta, hogy jövő hónapban, mikor jön, hoz majd még. Számomra hihetetlen, hogy ilyen segítőkész emberek léteznek még, pedig de!
Szóval az ennivaló! Azt írták rá, hogy 12 hónapos kortól adandó, amit először nem értettem, mert mi lehet vajon a különbség, de aztán rájöttem. Muszáj volt kibontanom! Egyszerűen késztetésem volt rá, hogy meglessem, és egyébként Bumert úgyis etetni kellett, szóval akkor ki is próbáltuk gyorsan. Hamar rájöttem (a második kanálnál, mert az elsőnél még nem értettem miért ilyen nehéz belenyomni a kanalat, de gondoltam átfagyott a hidegben), hogy ebben már nem pép van, hanem darabok, mint pl rízs meg minire vágott répa. Az én 5 hónapos kisfiam ezerrel lapátolta be az 1 éveseknek való ennivalót úgy az üveg negyedéig, ott aztán elgondolkodott, úgy döntött elég volt ennyi. De a hasába még fért, éreztem. Biztos szomjas, adtam neki teát. Le is csúszott 1 dl pillanatok alatt. Jó illata volt az üvegesnek, nem értettem miért hagyta abba, bár azért már sok nem fért a tartályba, gondoltam egyet és megkóstoltam és egy csapásra mindent megértettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése