Nálunk sosem volt kérdés, hogy az állat családtag! Sosem raktuk volna ki azt a lényt, akit mi nevelgettünk, szeretgettük, tanitgattuk, bízik bennünk, tőlünk függ. Mikor Bumer megfogant 3 kutyával és 2 macskával rendelkeztünk. Aztán pocaklakó korában az egyik kutyus elhunyt, a két cica pedig megajándékozott minket 3 csöppcicával. Ami csodálatos dolog volt, én vezettem le a szülést, az első picit én húztam ki, mert faros volt, az anya meg nagyon kimerült. Alig volt az egész 5 cm hosszú és születése után nem tudott szopni, úgyhogy virrasztottam és szüntelen helyeztem vissza anyuka cicijére. Szerencsére megmaradt, szép, egészséges cica, és azóta is engem tekint anyjának. Az egyik nap, mikor az orvostól jöttünk haza, összeszedtünk egy csont sovány, beteg, kiszáradt, alig 2 hónapos csöppséget is, akinek ezzel az életét mentettük meg. Majd nem sokkal később, szintén pocakosan, egy autópálya kivezető szakaszánál egy dobozban találtunk 5 nagyon náthás 6-8 hetes apróságot. Na, ezt már nem is mertük mondani a védőnőnek, mert azonnal helyszínen lő főbe. Minden állatkát kigyógyítottunk a náthából, szépen cseperedtek. Aztán jött a nagy meleg, amikor 3 tesón előjött egy olyan betegség, amire az orvosok sem tudtak mit mondani, úgy néztek ki, mintha részegek lettek volna, és szép lassan száradtak ki, mivel inni sem óhajtottak. Ekkor kiköltöztem a konyhába a 3 picurral és 3 óránként nyomtam beléjük 20 ml vizet, és négy napig a földön „aludtunk” velük. De aztán ezen is túljutottunk.
Majd megszületett a kisfiam, és amíg a kórházban tartózkodtam vele, a tesók olyan depresszióba estek hiányomtól, hogy ismét előjött ez a lerészegedéses állapot. Mikor hazajöttem kikúráltuk őket, és minden rendbe jött.
Nagyjából 2 hét telt el, mikor itthon pihiztünk Bumerral, Apa elindult vásárolni, de kb. 10 perc múlva felhívott, hogy hallom e a telefonban ezt az éktelen sírást, és ugye tudom e, hogy ez mit jelent. Hát persze... Hat gyönyörű aprólék nagyon sírt egy dobozban ugyanott ahol az előző 5, és kb. akkor születhettek, mikor a kisfiam, így különösen belopták magukat a szívembe. Sajnos 6 tesó rengeteg egy alomban, nagyon ritka, hogy mind megmarad, de egészségesnek tűntek, csupán nagyon oda kellett figyelni. Cumisüvegből kellett etetni 3 óránként, úgyhogy nem sokat aludtunk. Kettő már elkezdett konzervet majszolni, de a többi még nem óhajtott. Az egyik gyönyörűség ráadásul nagyon anyás volt, teljesen bele is szerettem! Aztán a két kutya valami fertőző betegségben elhunyt, amiért a szívem szakadt meg. Az egyik egy négy éves kistestű terrier, aki 9 hetes kora óta élt velem, a másik pedig 5 hetesen került hozzám, és már majdnem elérte a 2 éves kort. A kistestű szenvedés nélkül, egy éjszaka alatt csendben ment el, a másik 1 hétig haldoklott, bár szerencsére nem volt eszénél sokáig. Bőr alá kapott cukros-sós vizet injekcióban, mivel inni és enni már nem tudott. Apa etette Bumert, és ő is foglalkozott vele, én meg külön szobába zártam a kutyát és fertőtlenítés kifele, befele. Minden igyekezetem ellenére sajnos ő is elment. Mikor már kezdtem magamhoz térni, a 6 tesó közül kettő, akivel sejtettük, hogy valami baj van, mert volt egy feles kinövésük, meg gyulladásban volt az egész pocakuk, de a doki szerint elég a külső kenőcs, hasonlóan egyik este meghalt, ráadásul az egyik a kis anyás kedvencem volt. Teljesen összetörtem, vigasztalhatatlanná váltam, és azóta is rettenetes hiányoznak. Rá egy hétre még egy tesó feladta, viszont a maradék mind egészséges, szép, nagy cicává fejlődtek. Mindezek ellenére egyetlen pillanatra sem jutott eszembe az, hogy bármelyik állatkát kirakjam!
A megmaradt 14 macskából 14 odafigyel a gyermekemre! Ha felsír, azonnal rohan valamelyik hozzám és az ágyhoz arra az esetre, ha nem vettem volna észre. Ha beteg vagy lázas a gyerkőc, azonnal betelepszik hozzá az ágyba az ügyeletes gondviselő, pedig az ágyból ki vannak tiltva, és ezt a szabályt tiszteletben is tartják! De nekik köszönhetően már akkor tudom, hogy baj van, mielőtt bármi tünetet produkálna a fiam. Mikor a mi ágyunkon játszik a minilény, mindig két cica felügyeli tisztes távolból, és ha esetleg gurulna lefelé a fiam, melléfekszik az egyik, ezzel megakadályozva az esést. Azt ugyan nem kedvelik, mikor a kisfiam belemarkol a szőrükbe, de már tanulja a helyes macskasimogatás rejtelmeit. Ha mégis fájdalmat okoz az egyiknek, az csupán arrébb fekszik. Nem karmol, nem fúj, nem sértődik meg! Sosincsenek túl sokan körülötte, és a közelében nincsen durva játék. Mikor csemetém a mi ágyunkon szenderedik el, melléfekszenek dorombolni ketten-hárman, mert azt már a pocakomban is szerette. Fürdésnél nem mennek be a fürdőszobába, mert nem szeretem ha a törölköző szőrös lesz, és ezt ők el is fogadják. Segítenek mászni tanulni, mivel egy élő állatot sokkal izgalmasabb elkapni, mint egy plüsst, és fogzáskor is nagyon jó nyugtató a cicák lesése.
Úgyhogy én csak örülök neki, hogy ennyi kisállat veszi körül csemetémet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése