Telefon ürítés

Leszedtem a telefonomról a képeket, felteszek egy-kettőt, ami talán még nem szerepelt itt.

Pancsihoz készülve

Mert ő nagy fiú

A télapó is járt nálunk :)

Télapósapi mánia

Egyelőre ennyi... ígérem, hamarosan jelentkezünk szövegesen is, és jobb minőségű képekkel is! ;)

2015 maradéka... ;)

Hoztam néhány képet a kimaradt időszakról. Időrendben követik egymást, de össze-vissza szedtem össze, nincs benne logika. Sajnos kevés kép készült mostanában (bármiről is). De idén másképp lesz. Már csak azért is, mert terveim szerint sok helyre fogunk menni. Ugyan április-május hónap nehéz lesz, és nem fogok ráérni, de a többiben igyekezni fogok. Mint ahogy ígértem, bejegyzések is gyakrabban lesznek! ;)

Ébredés utáni állatkerttel pózolás

Bilitakarítás - ugyan használni még nem használja, de lelkesen próbálkozik :)

Kézzel-lábbal alkot

Ez az egyetlen VÁLLALHATÓ kép a születésnapról...

Szereti hordani a papucsomat - a cipős szekrényre már zár került, miután napi szinten 3x pakolta ki és hozta be nekem a szobába a cipőket....

És igen, sikerült új háziorvost találnunk végre, aki nagyon szeretünk :)

December 13-án voltunk végre a KMOs babaszínházban - köszönjük a kedvcsinálót elem29 bloggernek - és imádtuk! Nagyon-nagyon jó volt! A Hinta-palinta című előadást néztük meg a kecskeméti Ciróka bábszínház játékában. Szerintem a felnőtteket legalább annyira lekötötte elvarázsolta, mint a kicsiket. Mikor Bumer kezdett volna elkalandozni, énekelni kezdtek vagy zene indult. Az előadók nagyon beleélték magukat, igazán élvezhető volt az egész, a következőre is biztosan megyünk, már be is írtuk a naptárba.

Karácsonyról is vannak képeim, de az még nincs fent a gépen, mert nem én készítettem őket. De majd pótlom, ígérem.

24-én itthon voltunk 3-asban, és így volt a legjobb, legnyugodtabb. Reggel még elrohantam egy-két kimaradt dolgot megvenni, majd felállítottuk és feldíszítettük a fát. Eredetileg igazi fenyőt szerettünk volna, de nem sikerült megegyeznünk az ár/érték/fajta vonalon, aztán eljött a 24-e és már kedvünk sem volt menni sehová, úgyhogy előhalásztam a raktárból az üvegszálas tizenéves még Anyukám által vásárolt kis fenyőfát, ami eddig minden évben hűen kiszolgált minket. Ez a fa eredetileg is világít az üvegszálaknak köszönhetően, de mi vettünk rá egy 15 méteres LEDes izzósort, plusz előhalásztam a régi családi 1000 éves izzósort is, ez mind felkerült a fára. Meg persze a díszek is, főleg üveggömbök. Utána ajándékokat csomagoltam, főztem, ettünk, éééés.... kidőltünk mindhárman aludni. :D Valamikor este 9 körül ébredtünk fel, akkor ajándékoztunk.

25-én családlátogatáson voltunk az én apai ágamnál. Kicsit nehézkesen indult a dolog, és kis híján összekülönböztem telefonon Apukámmal (na jó, talán nem is ki híján... :/ ), de végülis megoldódott. Szépen délután 1-kor felültünk a buszra, aztán metróztunk 1 órát, majd ismét buszra szálltunk, ott negyed órát vártunk az indulásra, és még negyed órába telt kb. mire oda is értünk. És nagyon-nagyon büszke vagyok az én kicsi fiamra, hogy ilyen nagyon jó gyerek volt, mert a másfél-két órás utazás alatt egyszer sem kellett rászólni. Na jó, a második buszozásnál kellett egy kicsit pisszegnem, mert a vezetőhöz közel ülve lestünk ki a szélvédőn, és Bumer minden egyes megállásnál fájlalta, hogy nem halad a táj. :)

26-án itthon pihentünk ki fáradalmainkat, habár úgy volt, hogy aznap megyünk az anyai ág felé, de későn is keltünk, és fáradtak is voltunk. Igazából ezzel még ma is tartozunk, az új terv szerint holnap megyünk ki.

Szilveszterkor pedig gyerekpezsgővel koccintottunk és az ablakból néztük - mint minden évben - a tűzijátékok rengetegét a környező kerületekben.


Mindenkinek kívánunk nagyon boldog új évet!

Bejelentkezés :)

Most nincsen kép, pedig sokat nőtt a kisfiú. Majd legközelebb ;)

Sikerült végre orvost váltanunk, már voltunk is nála, 21-én megyünk az augusztusban elmaradt státuszvizsgálatra meg pofavizitre, és beutalókért. A doki nagyon kedves, emberséges, odafigyel, végighallgat. Ő volt az első, aki észrevette Bumernál a szívzörejt is.

Már rengeteget beszél, van hogy csak saját szórakoztatására össze-vissza motyog (pl. séta közben). Értelmes szavakat még nem nagyon hallunk tőle, de ha valami érdekeset hall tőlünk, azt megpróbálja megismételni.

Mostanában, hogy a családi viszonyok végre rendeződtek és béke honol, minden nap megyünk valahová, és próbáljuk mellőzni a babakocsi használatát. Az esetek többségében sikerül, aminek nagyon örülök. Persze akármennyit vagyunk akárhol, ő nem fárad el, sőt ahogy belépünk az ajtón, azonnal kinyílnak a csipái. Legtöbbször úgy időzítünk, hogy hazaérve már csak vacsi és pancsi, így szokott sikerülni az alvás is.

Most a héten vettem észre először, hogy a földön ülve tologatja az autóit magában, aminek én személy szerint örülök, mert így képes lefoglalni magát akár 20 percre is. A zsírkrétáit ha előveszi, tudja hol kell papír után kutakodni, de ha mégsem sikerül, tudja, kit keressen a problémával... Most már elég nagy a filctollakhoz is, úgyhogy kell néznem valami neki való, könnyen törölhető szettet. Egyelőre táblafilccel rajzolgat, mert azt törlőkendővel pillanatok alatt felszedem bárhonnan. Ha végzett, ügyesen rárakja a kupakját.

A konyhában is nagy segítség, mindig segít mindenben. Sőt, új mániája, hogy hozza a seprűt, és söpröget - többször el is kellett már raknom olyan helyre, ahol nem találja. Ha szomjas, mindig együtt készítünk innivalót. Mostanában már pohárban kéri, és az esetek többségében nem is önti magát nyakon vele - de imádom, ahogyan próbálkozik.

Vásárolni is voltunk már, kettesben is, hármasban is. Mikor kettesben mentünk, nem volt hajlandó a kocsiba ülni, úgyhogy segített inkább tolni. Mindig megmosolyognak az emberek minket... :)

Az ágyat szerencsére már tényleg csak alváshoz használjuk, talán nemsokára eljön az idő, hogy megkapja a rács nélküli kiságyat. Persze, ennek vannak feltételei, de az már nem rajta múlik.

Hát ennyit most elöljáróban, megígérem, a jövőben ismét gyakrabban jelentkezek. Már csak azért is, mert a holnapi napról - remélem összejön - biztosan szeretnék írni.

gyors bejelentkezés

Már jó ideje nem írtam, mert sajnos rengeteg mindent kellett intéznem. És az elkövetkező időszakban is inkább vasárnaponként fogok tudni írni valamicskét.

Augusztus 31-én Bumer betöltötte második életévét. Nutellás palacsintatortát készítettem neki, raktam rá 2 db kék gyertyát... Az utóbbi nagyon tetszett neki, az előbbiből nem óhajtott falatozni, pedig mindkét összetevőt szereti. Ajándéknak pedig egy magányos és gyors ikea túrán szerzett hatalmas macit kapott. Eleinte nem nagyon rajongott érte, ma már ölelgeti, együtt alszanak.

Státuszvizsgálaton még nem voltunk. A doki sem keresett, engem sem nagyon hat meg. Látjuk, hogy fejlődik, oltás nem esedékes.

Beszélni nem óhajt, de egy-egy szót olykor vélünk felfedezni nála. Vízben végre megint jól érzi magát, esténként a fiúk nagyot pancsolnak. Inni egyedül iszik, enni kézzel és kanálla önállóan, villát nem szereti. Zárt cipőt nem annyira szereti, inkább felkéredzkedne, ezért mától itthon is a lábára kerül szoktatásként.

A fiúkról

Teljesen véletlenül sikerült elkapnom egy pillanatot, mikor a nagyobbik és a kisebbik fiam egy időben egy helyen, egymáshoz érve.... Ugyan a minősége nem jó, mert siettem, nehogy lemaradjak, de most nekem ez a best: Apa és fia :)

Fájdalmasan hasított belém a felismerés, hogy talán mi vagyunk az egyetlen család, ahol a gyermek már lassan 2 éves, de még mindig nincsen egyetlen kép sem, amin mindhárman rajtalennénk :D

Aktív napok

Mostanában elég aktívan éldegélünk, ezért nem igazán van időm irkálni. Csütörtökön délelőtt pl voltunk a játszóházba. Egész jó volt. Szinte hihetetlen, de mi értünk oda elsőnek, 10 perccel kezdés előtt ott voltunk. Gyermekjólétis Lilla szabin van, ezért vele nem találkoztunk, amit azért kicsit sajnáltam, mert szeretjük őt. Mivel jó idő volt (ugyan csak az árnyékban, de volt belőle bőven), így az udvaron játszottak a gyerekek. Nagyjából 10-15 gyerkőc lehetett, az egészen aprótól a 7 évesig. Bumernek egy gyönyörű szőke kislány (őt át is ölelte) és egy 2 éves kisfiú volt szimpatikus. Utóbbival aztán a pléden nagy együtt értésben pakolásztak.

Amikor nem tudunk messzire menni (időjárás, fáradtság, stb..) leviszem ide a házak közé rosszkodni. Természetesen a legrosszabb helyeket választja ki mindig, múltkor például ott ücsörgött, ahol az autók jönnek be a házunkhoz (bár csak óránként 1, de akkor is). Olykor viszünk magunkkal játékot vagy labdát. De a legjobb móka a mindenféle dolgok (általában kavicsok, virágok, szemetek) összeszedése. Ha úgy gondolja, elég volt, odajön hozzám, megfogatja a pracliját, és megindul haza, még a lépcsőn is felmászik magától a lenti ajtóig. 1-2 óra alatt lefárad, és utána nyugi van.

Tegnap megvolt az első utcán fegyelmezés is. Magabiztosan elindult az egyik ház irányába, majd ott megállt, megfordult, magyarázott nekem, majd konstatálva, hogy nem megyek utána sarkon fordult és eltűnt (na persze tudtam, hogy hol van, de nem kockáztattam, hogy elmenjen a járdáig), úgyhogy utána eredtem, karon ragadtam, leguggoltam hozzá és elmagyaráztam neki, hogy miért nem tűnünk el, és miért indulunk vissza, ha a szülő hív... Nem mondom, hogy nem volt egy pillanat, mikor az ütő megállt bennem, de nem éreztettem vele.

Megint kaptunk csomagot Anyukámtól. Volt benne a csemetének egy hihetetlenül édes kis beach naci, de sajnos még nem jó rá, pedig ránézésre én is azt hittem, hogy passzolni fog. Na de majd belenő. Egy kis szürke, galléros póló is volt benne, amit azonnal másnap ráaggattam, abban voltunk a játszóházban is, de kép nincs róla (majd lesz). És az a papucsszandi, ami a képen a lábán van. Én is olyat kaptam, sima papucsban, más színben, úgyhogy most divatozhatunk (van ilyen szó?).

Fejlődésügyileg most az eszközt használó ősember szintjén van a gyermek :) Botokkal remekül veri pépesre az összegyűjtött virágokat.

A betegség is változott, most már nagyon kevés kimaradása van, és gyanítjuk, hogy nem epilepszia, hanem migrén, úgyhogy a nagyon közeli jövőben felkeressük a gyermek fejfájás ambulanciát.

Dédilátogatás

Tegnap Szilvivel (keresztanyám és nagynéném) és Bumerrel meglátogattuk Dédit (aki az én nagymamám) a kórházban. A gyermek nagyon jól viselkedett, meg voltam vele elégedve. Nagyon sokat mosolygott, vigyorgott, ügyesen tűrte a babakocsiban ücsörgést, és a kórház udvarán sem kellett távcsővel keresnem, mikor körbe-körbe futkározott nagy vidáman.

Délelőtt 11 órakor indultunk el itthonról, félkor találkoztunk Szilvivel a határ úti káoszban. Szilvi minden gyereket kényeztet, minden gyerek imádja. Ilyen a kisugárzása, én is mindig vártam gyerekként, hogy menjünk hozzá, mert ahol ő lakott, az nekem mindig valamiféle csoda volt. Bumer is nagyon szereti őt, aminek én őszintén örülök. Most is lekenyerezte gyorsan egy dörmivel és egy kubuval, amit azon nyomban be is faltunk még a busz előtt és -on. Kórházba érve először felmentünk Dédihez az emeletre, mert az ebédjére várt, amit mikor kihoztak neki, mi lementünk kék cappucinot inni (hogy mitől volt kék, az jó kérdés, mert a színe a szokott volt, de persze nekünk muszáj kipróbálni minden hülyeséget). Az udvaron találtunk egy tökéletes helyet, ahol valamiért kifejezetten jó idő volt (10 méterrel arrébb már dögmeleg) és nem volt ember. Ha a másik irányba néz a pad, fel sem tűnik, hogy kórházban vagyunk, ezt mindig is szerettem a Dél-Pestiben.

Könnyes búcsút véve aztán buszra szálltunk, és mivel tervezzük egy ideje, elmentünk cipőt nézni Bumer számára. Előtte azért megfagyiztunk (mert ennyi jár nekünk), és megvettük a hőn áhított bilit is, majd végül nagy nehézségek árán találtunk egy édes kis szandit, ami tökéletes a lábára. Ekkor már enyhén hisztisedett, fáradt volt, de még így is csak egyszer kellett rászólnom, hogy viselkedjen. Délután 4-re értünk haza, leraktam az ágyába, mert a hazabuszon már nyekergett picit, és aztán nem is volt szívem felkelteni. Úgy elfáradt, hogy reggelig nem is ébredt.

Igazán jól éreztük magunkat, pedig semmi extra nem történt igazából.

Ma viszont nem tudtunk elmenni a játszóházba, mert hiába keltem időben, vissza is aludtam, ahogy kell. Majd csütörtökön.

A kimaradt időszak

Ahogy ígértem, megpróbálom leírni az elmúlt időszakot. Nem időrendben, de ahogy éppen eszembe jut valami, azt firkantom.

Anyukám segítségével kidolgoztam egy napirendet, ami működik. Reggel ébredünk, délután alszunk két órát, aztán játszóterezünk, majd időben lefekszünk aludni.

Reggelire mindig valami finom gyümit szervírozok neki

Szoktam délelőttönként kicsit gyermeket fejleszteni, mindig valami mással.

Mondjuk ez pont egy délutáni kép :)

Játszóterezés

És ha nincs jó idő, tegnap felhívott Gyermekjólétis Lilla, hogy kedden és csütörtökön délelőttönként mehetünk a jászóházba. Még nem voltunk, de a héten csütörtökön valószínűleg igen.

Kaptunk csomagot a Nagymamától (természetesen nem találom a képet - majd pótolom utólag). Két nagyon édes ruhát és egy szuper kis szandit kapott. Gyereknapra pedig két autót, amivel nagyon jól eljátszunk a szabadidőben.

Kinéztünk a wekerle napokra is, ahol ettünk fagyit (Bumer életében először, és nagyon bejött neki).

Na jó, ez a bejegyzés most nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna, fogalmam sincs, hová tűntek a képeim, és hogy mi is történt mostanában.

Újra itt :)

Most, hogy a renoválásnak vége, a hiányzó postokat pótoltam, levizsgáztam, meg még sok egyéb, végre újra blogolunk! :)

Holnap megpróbálok egy szép összeszedett, kerek bejegyzést készíteni arról, hogy mi történt az elmúlt időben.

Pillanatnyi (áram)szünet...

Mostanában igen sok minden történt (és sajnos sok semmi történt is...), ami miatt átgondoltam nagyon sok mindent. Az életemet is többek között. Csalódtam sok emberben, ellenben visszakaptam a sorstól azokat, akik már nagyon hiányoztak belőle. Megtudtam, hogy kire számíthatok, és ki az, akit jobb kerülni. Ez megint egy nagyobb pofon volt, de kellett már.

Szóval gondolkoztam, és döntöttem. Most utoljára még egyszer lenullázok és elölről kezdek mindent. Erről majd írok hosszabban is, de nem itt és most.

Amiért viszont ez a poszt született, az a következő:

Megújítom a blogot is! Az elkövetkező napokban emiatt átmenetileg elérhetetlenné válnak a bejegyzések. Nem kell megijedni, mindent vissza fogok rakni, de szeretném újraolvasni, a helyesírási hibákat javítani, képeket javítani, stb... Ezzel együtt a kinézet is változni fog, és a cimkék is átláthatóbbá válnak.

Amint lehet, jelentkezünk! ;)

Öleljük lelkes olvasóinkat :*