Sikerült végre orvost váltanunk, már voltunk is nála, 21-én megyünk az augusztusban elmaradt státuszvizsgálatra meg pofavizitre, és beutalókért. A doki nagyon kedves, emberséges, odafigyel, végighallgat. Ő volt az első, aki észrevette Bumernál a szívzörejt is.
Már rengeteget beszél, van hogy csak saját szórakoztatására össze-vissza motyog (pl. séta közben). Értelmes szavakat még nem nagyon hallunk tőle, de ha valami érdekeset hall tőlünk, azt megpróbálja megismételni.
Mostanában, hogy a családi viszonyok végre rendeződtek és béke honol, minden nap megyünk valahová, és próbáljuk mellőzni a babakocsi használatát. Az esetek többségében sikerül, aminek nagyon örülök. Persze akármennyit vagyunk akárhol, ő nem fárad el, sőt ahogy belépünk az ajtón, azonnal kinyílnak a csipái. Legtöbbször úgy időzítünk, hogy hazaérve már csak vacsi és pancsi, így szokott sikerülni az alvás is.
Most a héten vettem észre először, hogy a földön ülve tologatja az autóit magában, aminek én személy szerint örülök, mert így képes lefoglalni magát akár 20 percre is. A zsírkrétáit ha előveszi, tudja hol kell papír után kutakodni, de ha mégsem sikerül, tudja, kit keressen a problémával... Most már elég nagy a filctollakhoz is, úgyhogy kell néznem valami neki való, könnyen törölhető szettet. Egyelőre táblafilccel rajzolgat, mert azt törlőkendővel pillanatok alatt felszedem bárhonnan. Ha végzett, ügyesen rárakja a kupakját.
A konyhában is nagy segítség, mindig segít mindenben. Sőt, új mániája, hogy hozza a seprűt, és söpröget - többször el is kellett már raknom olyan helyre, ahol nem találja. Ha szomjas, mindig együtt készítünk innivalót. Mostanában már pohárban kéri, és az esetek többségében nem is önti magát nyakon vele - de imádom, ahogyan próbálkozik.
Vásárolni is voltunk már, kettesben is, hármasban is. Mikor kettesben mentünk, nem volt hajlandó a kocsiba ülni, úgyhogy segített inkább tolni. Mindig megmosolyognak az emberek minket... :)
Az ágyat szerencsére már tényleg csak alváshoz használjuk, talán nemsokára eljön az idő, hogy megkapja a rács nélküli kiságyat. Persze, ennek vannak feltételei, de az már nem rajta múlik.
Hát ennyit most elöljáróban, megígérem, a jövőben ismét gyakrabban jelentkezek. Már csak azért is, mert a holnapi napról - remélem összejön - biztosan szeretnék írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése