Hogy teljesen őszinte legyek, mi már nemigazán bízunk az elszámolásokban, az egészségügyben, meg úgy ámblokk a magyar közigazgatásban, tehát gondoltuk mi, naiv szülők, ellenőrizni szeretnénk, mit számolt el a kórház erre a pár napra. Ezt saját esetemben úgy szoktam megtenni, hogy fellépek az ügyfélkapura és a TAJ részlegen meglesem az aktuális dátumon feltüntetett vizsgálatokat. Ezt akár ki is nyomtathatom, sőt 2000-ig visszamenőleg mindent láthatok, ami orvosilag történt. Nagyon hasznos tud ám lenni.
Ezen felbuzdulva elindultam kerületünk fénypontja felé. A városházán amúgy is akadt tennivalóm, ezért először oda mentem, mondván, azzal percek alatt megvagyok. Sikerült is! Átmásztam a másik épületbe, ahol az iratokkal kapcsolatos nem tudom most minek hívják, régen Okmányiroda volt. Akárhány óra 30 percig van ügyfélfogadás, utána másfél óráig előrefoglalt időpontosokkal foglalkoznak csak (magyarul nem dolgoznak), én pedig akárhány óra 28 perckor toppantam be, és senki nem ült a váróban (na jó, talán 2 ember). A biztonsági őr viszont rám mordult, hogy ő ugyan nem enged már be engem ide, menjek vissza másnap (megjegyzem, másnap nem volt abszolút ügyfélfogadás, de mindegy).
Nos nem másnap, de visszamentem, direkt kora délután! Fél óráig ücsörögtem a számocskámmal a kezemben, mire végre behívtak. Juhhé! Egyből levadászott egy ügyintéző, hogy mit szeretnék, közöltem, hogy ügyfélkaput regisztrálni. Ó szuper, az neki is megy (?)! Hátrasétáltunk az asztalához, kérte a személyimet. Mondtam, hogy nem nekem kell, én már rendelkezem vele. Ó, várjak egy kicsit, előreszalad ahhoz, aki ért ehhez. Visszaloholt, hát olyat nem lehet, hogy a kisfiamnak, mert nem rendelkezik személyigazolvánnyal. No igen, ezzel tisztában vagyok, más egyéb okmányokkal viszont igen, én pedig az anyja vagyok, bürokrata nyelven a törvényes képviselője. Elgondolkodott, előrerohant, visszajött. Jogos az álláspontom, de nem fog menni. Ahh... Kérdem tőle, hogyan lehetséges akkor, hogy ellenőrzésem alatt tartsam az oepes dolgokat. Egyetért velem, de ez nekem édeskevés, sétáljunk hát együtt előre. Feltesszük a kérdést annak az egyetlen nőnek, aki ért is ott valamihez. „Anyuka, hívja fel telefonon az ügyfélkapusokat.” (arckarmolás) Na jó, itt tényleg mindenki hülye! Hazabattyogok, telefonálok... Persze, ők már nem dolgoznak (arckarmolás 2 + hajtépés). Másnap telefonálok, kapcsolnak, félsiker! „Tájékoztatjuk, hogy hívását rögzítjük!” Köszi, tudok róla, ha a szomszédomat hívom, azt is rögzítitek, csak arról basztok elfelejtetek tájékoztatni. Közölte a hölgy velem a telefonban, hogy ő nem tud nekem segíteni, mert nem ért hozzá, de személyi nélkül valóban nem lehetséges a regisztráció. Ez azért szuper, mert ha most valamit nem úgy számoltak el, ahogy kellett volna, mire 14 éves lesz és regisztrálhat, addigra már elévül a perindítási időszak. Hölgy javasolja, telefonáljak az OEP-nek, ők biztosan tudnak segíteni. Na ja, pont arról ismertek, hogy segíteni tudnak bármiben is. Röviden és tömören: letettem róla! Csak a telefonszámlámat gazdagítottam volna a dologgal...
Januárban elkezdtem hívogatni a kórházat, ahol a hasi UH-t készítették, hogy mennénk most már kontrollra, csak adjanak egy időpontot. Egyébként is, minek időpont? Ha délután 1-re megyek, alig van ott valaki, simán megcsinálhatnák, de mindegy, legyen. Szóval telefonáltam egyszer, aztán kétszer, aztán 100-szor, majd meguntam! Huszonakárhanyadikán felültem a buszra és személyesen kértem időpontot. Rutinosan már eleve az osztályra mentem, mert a betegirányító úgyis felküld, miután felvette az adatokat, úgyhogy ezt a részt én simán kihagytam. Odamentem az üvegnénihez, aki közölte velem, hogy már eltelt a két hónap. Nyilván, mivel december 28-án igen nehezen ultrahangozták volna meg egyrészt, másrészt az ő hívogatásukkal is rengeteg idő ment el. Na jó, rendben, ad nekem időpontot február közepére, de azt tudjam, hogy az én gyerekem már nem baba. Nem, az én 4 és fél hónapos kisfiam már kész úriember, felnőtt férfi! Ja és nagyon jó lenne, ha szereznék egy beutalót, mert nem fogadják el, hogy a leletre felnyomtatták a kontrollt. Jó tudni. Ők visszahívnak, de beutalót én szerezzek! Ennyi erővel én is befekszem egy koponyaröntgenre, mert miért ne, úgyis csak pár ezer forintomba kerülne, de azt is csak a TB alapból fogják levonni, szóval nekem aztán igazán nem fájna. Jóban vagyok a házi dokimmal, szóval kérek egy beutalót csak úgy, ők meg elhiszik, mert RÁ VAN ÍRVA, és mert nem ők, hanem valaki más írta rá. Én ezt az egészet már nem is értem, de nem is érdekel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése