El sem hiszem, hogy már 5 hónapos

Egészen őszintén, csak holnap hajnal negyed 4-kor éri el az 5. hónapot, de most enyhén szentimentális állapotok uralkodnak bennem, úgyhogy előre megírom.

A tegnapi álomgyerekemről kiderült, hogy a vihar előtti csendnek köszönhetően lepte meg a szüleit nyugodt, békés, alvós nappal. Ma ugyanis rendkívül hisztis, és meg is van az oka: ismét fogzik! Minderre a nagyjából 3 köbméternyi nyál / 10 perc teljesítményből és a nem akarok aludni anya sírásából jöttem rá. Persze mindezt akkor szereti művelni, mikor kijátszotta magát és fejjel többször érintette a talajt és/vagy az ott elterülő plüsst. Bár valószínűleg az is nagy segítségemre volt, hogy a rácsos ágyban hason fekve síró gyermekem fölé állva tökéletesen beleláttam a fizikát meghazudtolóan fejhátravetett gyermekem szájába, ahol észleltem, hogy 2-3 helyen kifehéredett az ínye. Már lassan 2 hónapja drukkolunk annak a pár nyamvadt fognak, ami növésnek indult, hogy törje át az ínyt, és nagy boldogan lelkendezzünk szemlézésük közepette, de még mindig nem hajlandóak. Ha abból indulok ki, hogy a kisfiamnak is 12 órán át könyörögtünk, hogy végre megszülessen, hát nem lesz könnyű dolguk ezeknek a fehér marcangolóknak.

Este már kikérte magának, hogy támasztom ülés közben és addig húzta magát előre, míg félbe nem hajtotta magát, de azért azt természetesnek vette, hogy a kezét fogom. Állásba sem kellett segítenem, a kezeimet fogva felküzdötte magát, aminek nagyon örült, sikoltozott, vigyorgott ezerrel. Arra is rájött, hogy a földön „sétálni” is szuper, de mennyivel fantasztikusabb szülei szerveibe taposni, és ennek örömére fellépdelt a hasamba (és helyes a toldalék, nem a hasamra, hanem egyenesen bele először a beleimbe, majd a gyomorszájamba, majd magába a gyomorba).

Már tudatosan kapaszkodik a nyakamba, ha felveszem, nem bízza a véletlenre. Persze előfordul, hogy őlustasága teljes ön- és anyabizalmában elfelejt kapaszkodni, de ha megjegyzem neki ezzel kapcsolatos észlelésem, általában kapcsol.

Elkezdte emelgetni a popsiját hason fekve, már nagyon szeretne önmagától csúszni, mászni. Ilyenkor fejjel rásegít, sőt olyan is van, hogy simán fejen áll, én meg azt sem tudom melyik részét kapjam el azonnal, mielőtt kettétöri a gerincét. Általában nem sikerül a hadművelete, ezért eldől oldalra, ő meg ilyenkor nagyon mérges és hisztizni kezd, hogy nem sikerült (pont, mint az anyja). Bár ez még nem az igazi emelgetés, csak az előkészítése, de akkor is aranyos.

Apa tegnap hozott magáról kis kori képeket, majd beszkennelem egy ráérős pillanatomban melléhegesztem képszerkesztővel Bumer hasonló képét és beillesztem ide valahova. Hihetetlen a hasonlóság! A füle és az állhorpasza (nem tudom hogyan örökölte anyai ágon, ez rejtély marad) az enyém, de a többi részlet a fejszerkezeten abszolút apa, főleg ezeken a képeken! Magamról is majd kérek az illetékesektől kicsi képet, költözésnél ottfelejtődtek sajnos.

Elkezdett a rácsos ágyba kapaszkodni, de addig még nem jutott el, hogy fel is húzza magát. Meg persze a játékaiba is nagyon kapaszkodik, amit akkor sem enged el, mikor kiemelem az ágyból, ami nagy lépés, mert ezidáig azonnal eldobott mindent, amint megszűnt alatta a talaj. Ha megkérem (3-4x), elengedi szívesen és keres valami új fogdosni valót.

Este gondoltam egy merészet. Bumer a szokásos helyén a földre helyezett pléden hisztizett, mivel tele volt a hasa és nem maradt rágcsálnivalója, mi meg galád módon étkezni kezdtünk. Próbaképp egy kisebb darab kenyérhéjat (némi béllel) leapplikáltam a kenyérről és odaadtam, hogy tessék rágd, ez arra való. Na persze! Akármit adok neki, előbb-utóbb a szájában köt ki, bezzeg a kenyér... Marokra fogta az új kincset és nézegette, de a szájának még csak a közelébe sem engedte. Viszont remekül szórakoztatta, így a hiszti alábbhagyott.

Hónapfordulónak köszönhetően apa is elérzékenyült. 5 hónappal Bumer születése után ugyanúgy ébren töltötte az egész estét, mint érkezésekor, annyi különbséggel, hogy vele virrasztottam. Reggel negyed-fél 8 körül dőltem ki. Na persze nem azért voltunk fent, mert ennyire hülyék vagyunk, hanem mert aludni úgysem tudtunk volna a fogzás miatt. Most már fogalmam sincs, melyik fogak szeretnének kibújni, mert kisfiam nem szereti nagyon, ha a szájába bámulok, de az biztos, hogy mindkét oldalon dörzsölgeti az ínyét. Már a december 23-ai nagyon nyűgös fogzásnál elkezdtem keresgélni gyógymódokat, fájdalomcsillapítási módszereket. Meglepődve tapasztaltam, hogy a megkérdezett kb. 10-15 ember közül csupán 1 tudta a legolcsóbb és számunkra legszimpatikusabb megoldást, na meg apa, aki csak másnap közölte velem, hogy miért nem hozzá fordultam (nekem úgy rémlik, kérdeztem tőle, de lehet, hogy nem). Szóval apa hajnalban összetörte a csodaszert: szegfűszeg, elkeverte kókuszolajjal, hagyta állni, majd bekentem vele a csemete egész ínyét alul-felül. Először nem tetszett neki, sírt az új élménytől, majd kb 2 perc múlva kivette a kezeit a szájából és vigyorogni kezdett. Elzsibbadt, így elmúlt a fájdalom! És tulajdonképpen nem került semmibe. Ilyen-olyan kenőcsöket, géleket, gyógyszereket, kúpokat ajánlott mindenki olyan árakon, hogy csak lestem. Pedig mennyivel humánusabb hagyományos fűszerrel csillapítani a fájdalmat! Apa mondta, hogy a háborúban is ezt használták. Ilyenkor nagyon szuper ám, hogy apa bolondul a múlt századért.

Az viszont kifejezetten szánalmas, hogy az embereket elbutították az algopyrin/ibuprofen mániával. Annyi ibuprofent halmoztak fel a gyógyszergyártók, hogy még a kenyérbe is azt rakják, csak tudjanak végre megszabadulni tőle, plusz így drágább... Paracetamolt meg nem kaphat kora miatt még, bár mi azt nem favorizáljuk túlzottan, az csak anya fejfájására jó, másra nem nagyon. Apa migrénjeit pl már nem mulasztja el. Csak azért vagyok képben, mert apa nagy gyógyszerfogyasztó, mikor rájön a fejgörcs és/vagy fogfájás. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy e napokon 3 óránként 800-1600 mg ibuprofen fogy, fogra viszont csak a por alapú 600 mg-os jó (abból is kb 2). Na de a kisfiam szervezetét nyilván nem fogom megrohamozni ekkora számokkal, meg persze abban sem vagyok biztos, hogy le tudnám a torkán nyomni a furcsa ízű löttyöt. A Nurofen szuszpenziót meg meghagyom a reklámos Kata anyukájának. Nekünk tökéletesen megfelel a népi gyógymód, általában hatásosabb is.

Az ilyen esték miatt örülök neki, hogy nekünk nincs nagy alvásigényünk, nagyon sajnálom azokat a szülőket, akik ilyenkor szenvednek a kialvatlanságtól!