Január 2014

Rögtön a második héten meglátogattuk a doktor nénit és a védőnénit a szokásos havi meetingre. Bumer meg lett mérve, már 5 és fél kiló és 60 cm. Jó nagyot nőtt, el sem hiszem. Kisfiam megkapta az oltását, anya meg a leszúrást, mivel nem váltotta ki időre az egyik szurit, amit szájon át kell megkapnia, de nem gond, majd márciusban, de akkor már mindenképp vigyem magammal, mert különben összeakasszuk a bajuszunkat.

Hazafele sétáltunk, mert nagyon jó idő volt. Esküszöm, én komolyan próbáltam elmagyarázni a fiamnak, hogy tél van, és ekkor hideg meg hó, és ezzel megtanítani ezen évszak sajátosságait, miszerint ilyenkor nem sétálunk sokat, ha mégis akkor nagyon felöltözünk és utána beülünk a fűtőtest mellé meleg kakaót szürcsölni, meg kint építhetünk hóembert és szánkózhatunk... de a melegfrontok hada nem állt mellém ebben a küldetésben, tehát az én kisfiam első benyomása a télről a +15 celsius, a napsütés és a csicsergő madarak. Lehangoló...

Az is történt ebben a hónapban, hogy a szülőkben felsejlett a csemete növekedésével kapcsolatban, hogy lassan-lassan időszerű elkezdeni kicsivel többet foglalkozni vele, mivel anyuka elkezdett azon töprengeni, mi van, ha a minilény mozgáskultúrája nem elég fejlett korához képest. Persze, ez nem igaz, de anyuka elkezdett aggódósabb lenni és iszonyatosan nagyon félteni (teljesen feleslegesen) az ő pici szívét. Első körben pl. már nem csak az ágyon játszunk, hanem a földön is. Kapott egy babaméretű plédet, ami elég vastag ahhoz, hogy ne fázzon fel, és a laminált padlón jól csúszik, ezért könnyebb mászni. Persze gurulni jobban szeret és jobban is tud, de azért próbálkozik ezerrel, és ha nem jön össze, akkor nagyon morci, ekkor jön anya, aki megtámasztja a minitalpakat, ezzel segítve az előrehaladást. Próbálkozik az üldögéléssel / felüléssel is, több-kevesebb sikerrel. Az ölemből már simán felül, meg a hordozójából is. Ha már sikerült derékszögbe helyezkedni, onnantól már nagyon jól megvan, főleg ha sikerül a tappancsokat megfogni kapaszkodónak.

A kiságyat akár alvó üzemmódban is képes átrendezni óráról órára. Hogyan is néz ez ki... Rendelkezik benne egy Sikabumival (mosómedve) és egy sima Bumival (ez a karácsonyra kapott plüssmaci), egy csörgővel, ami szintén karácsonyi szerzemény, egy csacsival, amit a gyermekjólétis nénitől kapott még születése után. A csacsi kék színű, a hasa áttetsző, amiben kis színes műanyagok mozognak, lábai zöldek és rágható műanyagból vannak. Ezen kívül van benne egy kiscsillag, aminek a hasa könyvszerű és lapozható, kis mese van belenyomtatva, és ha az alján meghúzzuk a zsinórját, akkor zenél, amit Bumer nagyon-nagyon szeret, és könnyebben elalszik, ha hallja. Ezt is vagy a védőnőtől, vagy a gyermekjólétistől kaptuk.

Aztán van ott még műanyag könyvecske, ami olyan, mintha levegő lenne benne, de én ehhez nem értek, viszont fantasztikus rágicsálni, meg a játéktorony 3 állatkája is helyet foglal benne. Azt hiszem más nincsen. Illetve de, egy kispárna, amit az ágyhoz kaptunk, de a gyermekorvos azonnal rám ripakodott, hogy vegyem ki, mert ekkora gyerek alá nem rakunk párnát. Bocsánat, nem tájékoztattak, én csak odatettem, mert benne volt. Így nincs értelme a párnának, de egyszer biztosan szüksége lesz majd rá, úgy 3 éves korában. Vagy nem, de legalább van saját párnája. A textilpelenkát, amit mondtak, hogy rakjam párna helyett a feje alá, már rég felváltottam, mert mindig gombócba rendeződött. Helyette egy fürdőlepedőt helyeztem el úgy, hogy 3 végénél rögzítettem a rácsok és a matrac közé. Ezen felül a kötelező matrac védőszatyorral (nem így hívják, de így viccesebb), azon egy vastagabb textildarab, hogy ne halljam a védőszatyor hangját, mikor a cseppem mozgolódik, afelett meg lepedő, amin az imént említett fürdőlepedő félbehajtva. Mindezek felett fekszik gyermekem, akin elalváskor takaró található, de csak 10 percig, mert utána a lábakon, - alatt, - között, és azokra tekeredve észlelhető. Ágy végében, míg nem zavarja, található a babahordozó, amibe szuperül bele lehet ültetni a csemetét, mikor büfiztetés után még nem akarom fekvő pozícióba helyezni, vagy épp nézkélődni szeretne, vagy kényelmesebben rágicsálni a csacsi tagjait. Tulajdonképpen a hordozó kivételével minden átrendeződik az ágyban egy-egy alvás közepette.

Valamelyik nap valami nagyon pépes kajával szórakoztattam Bumert, és én bolond elfelejtettem feltenni a teát. Persze mire véget ért az étkezés azonnal sírásba kezdett a szomjúságtól, és akkor kaptam a fejemhez. A vizet nem komálja, tea nincs, ordítás van. Hát, mit van mit tenni, igyon a mi italunkból, de csak úgy, ha a védőnő nem tud róla, mert lehet, hogy a nyakam tekerné, mi ugyanis ezt a boltban vásárolható B betűs italport készítjük magunknak 2 léteres flakonba pénzügyi okokból, meg mert finom. Ugyan a narancsos nekem sem a kedvencem, de egye-fene, egy próbát megér, csak kapjon gyorsan valami ihatót. Sosem gondoltam volna, hogy csemetén a pillanat törtrésze alatt nyomja le az enyhén savas 1 dl folyadékot. Olcsó egy gyerek lesz ez, már most látom.

A napokban leesett az első hó. Legalábbis az internet az írta, meg a televízióban is mutatták. A jó magyar ember, meg elhiszi, mert a tévé meg a rádió azt mondta, szóval az úgy is van. Emlékszem anno mindig azon röhögtem, hogy ilyenkor tele volt vele az egyik közösségi oldal, hogy „esik a hó!”. A legtöbben innen tudták, hogy 3 napig nem hagyják el a lakást, mert azt persze már senki nem tette hozzá, hogy az ország másik felében. Én is beleestem ebbe a hibába idén. Az időképen írták, hogy havazni fog, majd este az észlelések között meg is jelent, hogy esik. Hurrá, hurrá! Kinéztem az ablakon és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Valóban esett! Helyesbítek, valami miniatürizált fehér szöszök (3 négyzetméterenként 1 darab) vitorlázott a nagy feketéből lefelé. Én meg már megörültem, hogy havat mutathatok a csemetémnek, de persze nem! Mert miért is... Télen esik a hó, ja persze, hogyne... De legalább már 0 fok körüli hőmérséklet van, ez némiképp hasonlít a télhez, de mi lesz itt nyáron?

El kell mesélnem, muszáj... Apa kreatívkodott tegnap (ahhoz képest tegnap, mikor ezt írom), és voilá, nézzétek, lássátok (ja az üveg még nem volt elmosva, mikor a kép készült, azért ilyen erezetes):

3 nappal 5 hónapos kora előtt 64 cm-nek mértük a miniemberkét, de ezt a számot is csak úgy sikerült megkapni, hogy éppen teljesen kinyúlva aludt a földön. Hihetetlen! 5 hónap alatt 14 cm-t nőtt!