Magabiztosság és láz

Bumer tegnap már olyan magabiztosan mászkált a lakásban, hogy ledöbbentem. Leült, felgugolt, mászott, felállt, még cicát is kergetett, és soha még csak labilissá sem vált. Olykor-olykor az ütő megállt bennem egy-egy produkció láttán, de a kisember pontosan tudta, hogy mit csinál, hogyan és miért. Talán túlzottan is magabiztos, és a félelem szikráját sem látom a szemében. Előfordul, hogy nem csak az ágyban, hanem a földön mászkálva is el-elengedi amiben kapaszkodik egy-két pillanatra – ezzel is az egyensúlyra gyúrva – és nagyon szépen megtartja magát, majd visszakapaszkodik és vigyorog. Nem semmi ez a gyerek!

Mára viszont belázasodtunk. Az első méréskor még csak hőemelkedése volt, kapott is kúpot, amit az orvos írt fel eme alkalmakra, de rá 1 órára átléptük a bűvös 38-ast. Kiderült, hogy a kúp már kevés az ő 8 kilójához, de persze a doki elfelejtett tájékoztatni, szóval utánaszámoltunk, gondolkodtunk, és Apa negyedelt neki paracetamolt 125 mg-ot, ivott rá 180 ml folyadékot, és most alszik és izzad. Apa kicsit tartott tőle ugyan, hogy nem fog lemenni a gyógyszer, de szerencsére megedződtem az állatokon, ha nekik be tudom adni, mit nekem egy gyerek. Ugyan valóban kellett 5-6 korty, mire lenyelte, de lement és nem kűzdött (na most ha megfojtanak sem fog esembe jutni, hogy hosszú vagy rövid ű, úgyhogy marad a hosszú) ellene.

Hozzáteszem, pont amiatt nem mentünk a héten Apukámékhoz, mert bejelentették, hogy mind betegek. Meg ugye volt itthon 2 nap hőguta, amikor nem tudtunk mit csinálni a meleg ellen, ami engem is rendesen levett a lábamról, és Apa is 37 fokos. Én is csak azért tartom a normál emberi hőfokot, mert alapból 34,5-35 fokos az alap testhőmérsékletem. Ha 5-ig nem változik Bumer hője normálisra, akkor Apával ülőfürdőt vesznek.

Őszintén szólva egyikünknek sincs kedve kórházba menni, plusz van 7 db újszülöttünk, akikre figyelni kell, úgyhogy kussolunk egyelőre és csak abban az esetben jelentkezünk az egészségügyi intézmények egyikében, ha nagy gáz van, vagy több napig tart a lázadás.

Májusi napok 8 hónaposan

Már 8 és fél hónapos a gyermek, továbbra is ácsorog, de most már csak egy kézzel kapaszkodik. Az ágyban stabilan mászkál össze-vissza, mivel ott végig tudja fogni a rácsot. A földön fel-feláll, ha van valami tárgy elérhető közelségben, és bármilyen testhelyzetből le tud ülni biztonságosan. Próbálkozik hangokat adni, néha egy-egy szót már értünk is, de ez még nem beszéd. Amit felismertünk már szavak: apa, anya, fal. Az utolsót is csak azért, mert sokszor hallja, hogy ne üsse, ne doboljon rajta. A cicákat már egész kultúráltan simogatja, Wekerle-réme Kivétel nagy kedvenc még mindig, ő az egyetlen, aki meg is áll neki. Kibújt a hatodik foga is, és már növeszti a következőt. És minden jóslat és híresztelés ellenére tegnap elkezdett mászni. Néha még kúszik, mikor elfárad, de tulajdonképpen abból indult a dolog, hogy ha fogom a kezét, sétálunk egész ügyesen, viszont ki kellett találnia valamit arra az esetre, ha nem vagyok mellette kapaszkodónak. Egyelőre jól bírja a hőséget, jobban, mint a szülei.

 

Az a baj, hogy mostanában rengeteg dolgom van, ezért túl sok mindenről nem tudok írni, főleg úgy, hogy látványos, ugrásszerű fejlődés nem igazán fordul elő, bár vannak napok, mikor ülünk mellette és meglepődünk, hogy jé, ezt eddig nem csinálta. Kedvenc elfoglaltsága mostanában, hogy ül az ágy szélén, lógatja a lábát, rágcsálja a csillag szalagját és minket figyel. De úgy istenigazából, látni, hogy nem csak úgy bámul a semmibe, hanem néz, figyel és regisztrál. És ha valamit elegendő ideig lát (pl. a nyelvvel csettegést), azt leutánozza (a példát például nagyjából negyed óra alatt sikerült). Ezért is fordul elő gyakran, hogy mikor felkel, odaint Apának köszönésképp, sőt a nyelvével csettint is egyet, hogy nyomatékosítsa. Hiszti még mindig csak akkor van, mikor valami probléma van, pl. éhes (mint most is), és fel szeretné hívni a figyelmet az ő hatalmas gondjára. Ha közlöm vele, hogy tisztában vagoyk vele, hogy mi a hiszti oka, általában pár percre megnyugszik. Lehet, hogy elfogult vagyok, de véleményem szerint nagyon fejletten, felnőttesen viselkedik az esetek 80%-ában.

Kaptunk egy babahintát Apukáméktól, de még nem szereltük fel, mert még megy a fejvakarás, hogy hova és miként, mivel Apa statikailag megállapítatta, hogy a vasbeton nem túl fúrásbarát szerkezet, de ha lesz egy kis ideje kitalálja mi legyen. Egyelőre nem mélyítettük el a hintázás alapjait, és még a megkedvelésében sem léptünk előre, ami furcsa, mert nem ismerek olyan gyereket, aki nem szeret hintázni. De ő tudja.