Tegnapi anyaszáj

Tegnap kicsit fáradt voltam, főleg késő délután. Így történhetett, hogy a következő szavak hagyták el a számat a kiságy mellett gugolva:

- Nézd csak, itt a mackód.
(várom a reakciót a mackó bújására)
- Legyen már benned egy kis empátia, fogd már meg azt a medvét!
(és röhög, persze a macit nem fogta meg)
- Jól van, látom valamennyire azért apád fia is vagy.
(és megint röhög)

itt épp rugózik

Kötelező havi méreckedés

Délelőtt voltunk Védőnéninél és Doktornéninél és kivételesen meg lettünk dicsérve és semmit sem csináltunk rosszul! :) Súlyra 8340-et jegyeztek a kis könyvbe, a hossz elmaradt, de mi itthon 72-nek néztük. Más egyéb infóval nem lettünk gazdagabbak és itthon arra lettem figyelmes, hogy már csak augusztusban kell mennünk éves mérésre, a július valamiért kimarad. Pedig már megszoktam, hogy minden hónapban jelenünk és hiába nem rajongok Doktornéniért, azért titkon várom ezeket a meetingeket. De már meg lett jegyezve, hogy augusztusban oltás és nagy vizsgálat, szóval a negyedikei MÁK adományból ki KELL váltanom a szurit.

Mivel túlzottan is jó idő volt, sétáltunk. Természetesen őkelme bealudt a kocsiban enyhén félrebiggyesztett fejjel, ami számomra eléggé fájó látványt nyújtott felülnézetből, de őt nem zavarta. Azt azért még megvárta, hogy beguruljunk a Pennybe két darab tejért, mert már most szeret vásárolni, és imádja a pénztáros srácot, aki mindig próbál beszélgetést kezdeményezni vele is.

Aztán betoltam az előszobába a kocsiban alvó gyermeket és vártam, hogy kialudja magát, bár legszívesebben a gangon (ahol levegő is van) hagytam volna. Persze a nagy nyugalmat (nem zötykölődik a kocsi és viszonylag csend van) nem bírta sokáig, így kb. 10 perc múlva már ébren is volt. Azóta bolondozik, semmit nem alszik. Új hobbiként az arcát (orrát és/vagy száját, nyelvét) az üvegnek nyomja és ezen vihog. Vagy rágicsálja a takaróját, esetleg elbújik alatta, ami szintén mókás.

A 9. hónap változásai

A múltkor írt etetésel kapcsolatban...

Ma egy hete tart a változtatás, és nagyon jól bírja a dolgot. Napközben csak kanállal kapja a gyümölcsöt, főzeléket, mikor mit. Etetőszék hiányában még mindig nem engedem neki át a kanalat, pedig van rá próbálkozás. Mivel az okosok azt írták, elég villával törni az ételt, ezért így teszek, és annyira jól megy a dolog, hogy egyre nagyobb darabkákat hagyok. Tegnap sikerült vennem náhány őszibarackot eredeti formában, és mivel a konzerv nagyon ízlett, gondoltam majd ez is e sorsa jut. Sajnos azzal nem voltam tisztában, hogy ezt kissé nehezebb villával törni, mert nagyon csúszós és héjától megszabadítani sem egyszerű, de úgy ahogy sikerült. Már 1-1,5 centis gyümidarabkákat is merek adni, mivel a héten megtanult rágni. A legelső véletlenül benne maradt nagyobb darabkát a szájába véve történt az eset, hogy elkezdtem nyitott szájjal elnagyolva rágni, amit ő is gyorsan kipróbált, mert nagyon mókásan néztem ki, és azóta minden falatot csukott szájjal megrág, mielőtt lenyelne. Számomra ez egy kicsit hihetetlen. A vízzel továbbra sincs probléma, azóta ezt issza. Kíváncsi is vagyok rá, mit szólnak a nagyszülők ma ehhez a nagy változáshoz, hátha nőhet egy picit a májam :) Persze nem ezért csinálom, csak jól esik, mikor a gyermeket vagy engem elégedetten konstatálnak, mivel születése előtt meg voltak győződve róla, hogy nincs még itt az ideje annak, hogy bevállaljam ezt a feladatot.

A másik látványos fejlődés, hogy elkezdett tapsolni a kissrác csak úgy magától az ágyból kikönyökölve, mint a kamionosok (bár azok nem tapsikolnak). Illetve bohóckodik: fogja az kiesésgátlót ágyrácsot és rugózik, és vihog, mert ez szuper mókás. Előfordul, hogy megpróbálja a kettőt (taps és rugózás) kombinálni, aminek nem mindig van szép vége. Pl. 3 napja elharapta elöl a száját, de már begyógyult.

Beszélget is. Egész mondatokban. Persze nem értjük, de ez őt nem zavarja. Illetve de, néha, mikor meg van győződve róla, hogy a nekem címzett szöveget anyanyelvi szinten értem (és beszélem), és ő mégsem azt a választ kapja, amire gondolt. Ilyenkor látni rajta, hogy konkrétan hülyének néz.

Tegnap nem bírtam megállni, elballagtam a bababoltba a kerület falu részének szélére és vettem neki labdát. Két változat között vaciláltam, egy nagyjából 15-20 cm átmérőjű puha zöld változat, és egy utólag az eladó által előbányászott 5 cm körüli átmérőjű áttetsző között. Naná, hogy az utóbbit választottam! Miért? Mert 1, úszkál benne egy sárga műanyag halacska össze-vissza, 2, kiderült, hogy ha megütöd (vagy leejted, lehajítod), villog benne 2 vagy 3 led. Először csak bámulta, Apának kellett villogtatnia. Aztán rájött a dolog nyitjára, és mivel ütögetni kivételesen nem volt kedve, ledobálta a földre, hogy aztán anya visszaadhassa. Tanulság: 1 labda megmozgat 1 egész családot!

Egyébiránt - mint íródott feljebb - volt tegnap nálunk Védőnéni és nagyon meg volt elégedve, bár elhült, mikor belépett (nincs hőszigetelés a tetőn, ezért nálunk ezer fok van most is).

Etetési jegyzet

Tegnap nagy lépésre szántam el magam! Na jó, nem annyira nagyra, de ettől még így emlegetem, mert így jobban esik a kis lelkemnek.

Úgy döntöttem, Bumer elég nagy gyerek már ahhoz, hogy elkezdjük végre elhagyni a cumisüveget, amit eddig inkább kényelmességből használtunk. Tegnap és ma már csak reggel és este üvegeztünk a tápszer miatt. A születése után a családom által összeszedett megörökölt csomagban volt két csőrös pohár is (bár az egyik nem az az igazi csőrös, mert vastagabb és van benne egy műanyag lap, ami miatt nehezebben folyik ki belőle a folyadék, viszont utána a csőr és a lap között gyönyörűen megül és az egészet atomokra kell szedni, hogy kitakarítsam - így ezt annyira nem szeretem, kivenni meg még nem volt elég eszem hangulatom). Utánaolvastam még tegnap előtt este, mit tegyek, hogy a gyerek megigya a sima vizet is, mivel eddig ezt nem volt hajlandó, és a megoldás annyira kézenfekvő volt, hogy természetesen magamtól eszembe sem jutott. Meg kell kínálni vízzel és ha nem issza, nem szomjas, békén kell hagyni. Ennek örömére első kínálásra legurított 200 ml-t.

Kanalazással már többször (sikeresen) próbálkoztunk, de az utóbbi időkben ilyen-olyan okokból elmaradt (nem volt olyan kaja, anya lusta volt hozzá, a csillagok állása, fejfájás, etetőszék hiány, stb... - természetesen ezek csak kifogások részemről), de elhatározásomhoz tartom magam, nincs több üveg! Etetőszékünk még mindig nincs, de már találtam IKEÁsat (ami még mindig nagy szerelem, sajnálom - erről a szüleim tehetnek, gyerekkoromban sokszor jártunk oda és mindig elvarázsolt az ottani légkör, örök szerelembe estem ezzel a hellyel, még ha nem is mindig az én pénztárcámra méretezték) 2000 forintért a kerületben OLX-en (ez a másik szerelmem, a legjobb ilyen portál). Jövőhéten le is csapok rá, ma írok is a hirdetőnek. Addig marad a hordozó elővétele, rögzítése.

A másik pedig, hogy kipróbáltam, hogy nem turmixolok, csak villával összenyomkodok, mert az okosok ezt írták, és bejött! Nem zavarta, hogy akadtak viszonylag nagyobb darabka banánok is, szépen megevett egy étkezésre egy egész banán kb 10-20 ml tejjel állagjavítva felöntve, plusz ivott rá 40 ml vizet. Ebédre pedig beiktattam egy üveges kaját is, mert a múltkor vettem egy almás-vanilliás-túrós változatot (ebből még nem mertem sósat adni).

Ma (nagyjából fél óra múlva) indulok a piacra (mert meg lettem rá kérve tegnap), úgyhogy lehet hozok valami más gyümölcsöt (vagy zöldséget) is, ha találok, de a Pennyben (harmadik szerelem) tuti veszek neki 1 kg banánt, mivel szuperakciós pár napig (és egyébként is gyűjtjük a pontokat, mert szeretnénk majd Bumernak egy plüss fokhagymát - csak hogy érződjön mennyire debilek vagyunk, mi szülők, még véletlenül sem epret vagy banánt, bár azzal is szemezek, csakhogy 30 pont az mégis csak 30 ezer forint... Bár előny, hogy hosszú az akció, úgyhogy lehet a végére összegyűlik).

Egyébként úgy számoltuk, többet evett tegnap a szokásosnál, nem is kelt fel 5-kor nézelődni (azért nézelődni, mert nem iszik, nem eszik, csak néz és játszik magában 1 órát, aztán visszaalszik, ilyenkor az sem baj, ha nem vagyok ébren hozzá).

Egy vidám napról

Ma elég vidám napunk volt Bumerrel. Igaz, a popsija megint bepirosodott a melegtől, de estére egész szép lett. Az egész úgy kezdődött, hogy...

Valamikor délután éktelen sírásba kezdett és semmi sem használt. Ekkor szembesültem a popsibibivel. Rájöttem, hogy a fiamnak nagyon melege van, és amúgy is popsit kellett szellőztetni, úgyhogy előkotortam a babakádat, leraktam a szoba közepére, hogy melléülhessek, megtöltöttem langyos, de még kellemes vízzel és beleültettem. Először nem igazán értette és sírt is kicsit, azért ez az arckifejezés.

Aztán megtetszett a vízben játszás, és már vigyorgott is hozzá, sőt a saját - számomra még érthetetlen - babanyelvén egy csomó dolgot (mondatokat) intézett hozzám.

Majd mikor már kezdett hűlni a víz, kivettem és csináltam belőle babával töltött törölközőt, amit aztán mégsem ettem meg, pedig jól nézett ki. Ja és persze azonnal a tévé felé fordult...

Ezt levezette egy kis aerobickal :)

Utána aludt egy kicsit, de tényleg csak kicsit.

Majd miután felébredt, leraktam a földre, mert az viszonylag hűtött rajta valamit, és élvezte a mászkálást nagyon.

Este még szerettem volna elvinni babakocsikázni kicsit, ébren is volt hozzá, meg én is, de Apa nem, és biztosan sértődés lett volna belőle, ha nem szólok, ha meg felébresztem miatta, mire elkészül a gyerek alszik el, akkor meg már nem rakom kocsiba, mert az esti alvását nem szakítom meg, örülök, hogy ébredés nélkül elvan reggelig mióta megszületett. Szóval ma IS elmaradt a séta, pedig napok óta mondom, hogy este menjünk le egy körre, mert mindhármunknak jót tenne a hűlt időben csavarogni egy kicsit.

Szóval ma nagyon jól éreztem magam a miniemberkével, egyre szebben fejlődik, egyre ügyesebb és folyamatosan feszegeti a határait a saját magabiztosságával, de mégis annyira biztonságosan teszi mindezt, hogy el sem hiszem. Nagyon szeretem őt! Remélem könnyek közt emlékszik majd vissza az ilyen napokra :)

A csodazenedoboz

Bumer ma egész nap nyűgös volt. Az a helyzet, hogy ezzel rendesen le is fárasztott. Nem tudom miért volt ez az egész napos sírás, tárt karokkal állok az eset előtt. Arra tudok gondolni, hogy a hasa fájt, mert egy kiadós torna után megnyugodott és el tudott aludni. Nagyon nem szeretem, mikor ilyen keservesen sír, még a könnye is folyt. Mikor felvettem, jobb lett, utána tudott kicsit üldögélni és játszani, de ez maximum 10 percig tartott ki. És fáradt is volt, mivel egész nap dörzsölte a szemeit, ásítozott és láttam rajta, hogy már nincs eszénél. Nem is aludt semmit, mert képtelen volt rá. Ugyanazt ette, amit az elmúlt 1-1,5 hétben, ezért nem gondoltam, hogy a hasa fáj, fogra tippeltem, de a fogzás abbamaradt tegnap, új fog pedig nincsen.

A csúcspont akkor következett, mikor muszáj volt kimennem a konyhába takarítani 20-30 percre. Elővigyázatosságból felhúztam a csillagot és minden rendben is volt, míg le nem járt. Akkor újra elindítottam neki a zenét, ami megint megnyugtatta addig, amíg megint csendben nem maradt. De 2-3 percenként nem rohanhattam be hozzá, mert akkor sosem végeztem volna. Aztán eszembe jutott a csodazenedoboz! Még születésekor kaptuk Gyermekjólétis nénitől, de elraktuk a szekrényből, mert így is sok kacat volt már az ágyban, és apának meg kellett volna javítani, mert elvileg az egyik kampóra játékot lehet akasztani, amit a zene közben lassan felhúz a dobozhoz, de az meg sem mozdul.

Gondoltam előveszem neki, legalább zene legyen, amíg takarítok, az mindig megnyugtatja. Aranyos, mert micimackó van rajta, és a mese egyik dallamát játsza. Meg is hozta a sikert, pont elég ideig ment ahhoz, hogy kint végezzek. Aztán, mikor jöttem be hozzá, hirtelen csend, majd sírás és könny. Kivettem, megnyugtattam, kapott enni, aztán lefektettem magam mellé az ágyra és megtornáztattam kicsit, hátha pocak, és igen. Picit még játszottunk, aztán letettem az ágyába, betakargattam és végre elaludt. Éjfélkor ugyan, de sikerült. És most bepótolhatom az egész napi munkát. Reggel pedig kap egy kis tejet, hátha segít a pocakügyben, hogy ne legyen a másnap is nyűgös.

A kilencedik...

Kicsi fiam ma (pontosan 3 óra 13 perckor) lép be a 9. hónapba. Fogalmam sincs róla, mikor "öregedett", nőtt meg ennyire, és nagyjából a fejlődésével is így vagyok, hiszen még csak tegnapelőtt jöttem ki a nőgyógyásztól a vizeletlabor eredményével, és tegnap estem össze ájultam 12 órányi szenvedés után. És tulajdonképpen holnap már 1 éves és rohangál, majd óvodába, iskolába megy, szerelmes lesz, leérettségizik, stb...

A múltkori láz szerencsére aznap estére elköszönt. Néha még melegebbnek érzem a testét, de egyik hőmérő sem engem igazol. Ráadásul mostanában elég megbízhatatlan vagyok ez ügyben, hiszen megint tombolnak bennem az anyai hormonok, amik szülést követően bukkannak fel. Az elmúlt héten olyan dolgokon sírtam el magam, amik eddig meg sem érintettek, vagy legalábbis nem túl mélyen.

Apukámék is (úgy ahogy) kilábaltak a betegeskedésből, szóval csütörtökön voltunk náluk. Úgy veszem észre, Bumer is egyre jobban élvezi ezeket a találkozásokat, szép lassan oldódik. Már el tud aludni náluk is, ha álmos, aminek külön örülök. Még mindig nem az igazi, de már egyre könnyebb, már nem sír, hogy menjünk haza, mert csak a saját ágyában tud aludni, és én ennek őszintén örülök. Bár én még mindig egy kicsit idegennek érzem magam a családom körében, de mindenkinek megvan a maga keresztje.

Egy kép az említett napról (minősége: telefonos...):

Pár napja észrevettük, hogy a gyermek énekelget magában. Persze nem a szó szoros értelmében, de ügyesen próbálgatja a hangját és megy a "lálálálálá". Akinek van egy kis érzéke a dologhoz hallja, hogy pont 1 egész hang van két lá között, ami furcsa, mert mostanában ritkán énekeltem neki, skálázni meg nem igen szoktam, maximum ha nem figyelek oda és csak úgy jön, de akkor sem "lálálálálá", hanem ami épp eszembe jut. Főleg brummogni szoktam a Kismackónak.

Foglalkozását tekintve az elmúlt hónapban több ötlet is érkezett:

- ács: mert állandóan valamelyik játékával (vagy puszta kézzel) üti a falat

- szobafestő: mert miután ütötte, le is csiszolja (a falat)

- takarító: mert a tetrapelenkával maszatolja az ágy szélét (és az üveget is)

- postás: mert valamelyik nap felhozta nekem a gázszámlát és nem vette a szájába csak fogta (hátránya, hogy nem is óhajtotta elengedni, mikor kértem).

Ha továbbiakról szerzünk tudomást, jelzem.