Délelőtt voltunk Védőnéninél és Doktornéninél és kivételesen meg lettünk dicsérve és semmit sem csináltunk rosszul! :) Súlyra 8340-et jegyeztek a kis könyvbe, a hossz elmaradt, de mi itthon 72-nek néztük. Más egyéb infóval nem lettünk gazdagabbak és itthon arra lettem figyelmes, hogy már csak augusztusban kell mennünk éves mérésre, a július valamiért kimarad. Pedig már megszoktam, hogy minden hónapban jelenünk és hiába nem rajongok Doktornéniért, azért titkon várom ezeket a meetingeket. De már meg lett jegyezve, hogy augusztusban oltás és nagy vizsgálat, szóval a negyedikei MÁK adományból ki KELL váltanom a szurit.
Mivel túlzottan is jó idő volt, sétáltunk. Természetesen őkelme bealudt a kocsiban enyhén félrebiggyesztett fejjel, ami számomra eléggé fájó látványt nyújtott felülnézetből, de őt nem zavarta. Azt azért még megvárta, hogy beguruljunk a Pennybe két darab tejért, mert már most szeret vásárolni, és imádja a pénztáros srácot, aki mindig próbál beszélgetést kezdeményezni vele is.
Aztán betoltam az előszobába a kocsiban alvó gyermeket és vártam, hogy kialudja magát, bár legszívesebben a gangon (ahol levegő is van) hagytam volna. Persze a nagy nyugalmat (nem zötykölődik a kocsi és viszonylag csend van) nem bírta sokáig, így kb. 10 perc múlva már ébren is volt. Azóta bolondozik, semmit nem alszik. Új hobbiként az arcát (orrát és/vagy száját, nyelvét) az üvegnek nyomja és ezen vihog. Vagy rágicsálja a takaróját, esetleg elbújik alatta, ami szintén mókás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése