Alvásügylet csapó 2.

Tegnap írtam, hogy 3-4 napja új hobbiként elhagyta a kisfiam a nappali alvást. Így fél éves kora előtt 1 héttel. És persze álmos ő meg nyűgös is, ásítozik meg dörzsölgeti a szemeit, de csakazértsem. Emiatt meg hisztizik, mert egy részről szervesen szeretne részt venni a mi életünk minden másodpercében, mert Ő most érdeklődik meg minden, másrészt viszont összeesik a fáradtságtól. A tegnapunk a hiszti jegyében telt, amitől M falra mászott, én meg teljesen tanácstalan voltam és élőhalott.

Ma ezt megelőzvén, meg azért, hogy lefárasszam, összebújtunk az ágyunkon és beszélgettünk, dudorásztunk, cicáztunk, zsiráfoztunk, négyzeteket kapirgáltunk az ágyról, együtt vigyorogtunk és együtt hisztiztünk (én is az Ő fülébe, hátha zavarja, és ja, zavarja). Jó két órát bohóckodtunk étkezés után, DE sikerült! Elaludt! Ráadásul úgy aludt el, hogy éhes lettem, ezért beraktam az ágyába és felhúztam a csillagot lesz ami lesz alapon. Szerintem simán kihagyjuk a 18:30-as étkezést, mert úgysem fog sokat aludni, de pihenjen csak egy picit.

Egyébiránt... Van a neten egy honlap, ahol tök jól leírnak egy csomó mindent és szoktam olvasgatni, mert hasznos. Ma rákerestem az alvásproblémára, de nem nagyon találtam ilyesfajta leírást. Voltak ötletek, hogy tologassuk babakocsiba, ringassuk, stb... De egy másik irományába meg pont arról ír, hogy ilyen dolgokat ne tegyünk a gyerekkel, mert hozzászokik és akkor nem lehet majd máshogyan. Na, pont ezért nem fogadok meg netes tanàcsot! Mert a saját szavaikra cáfolnak rá folyamatosan. Persze ha valaki ír vagy mond valami hasznosat, azon mindenképpen elgondolkodom, megfontolom, mivel nem hiszem azt, hogy csak az jó, amit én csinálok, de ha ellentmondásokat hallok ugyanazon személytől, az nem sok jót jelent. Szerintem...

Ja egyébként a régimódi nevelés híve vagyok, vagyis nem fogok ezreket kidobni valamire csak azért mert ez a divat, ha van jól bevált öregasszonymódszer rá. Nem fogom feleslegesen gyógyszerekkel tömni, ha létezik házi praktika. Igenis ordítani fogom hagyni, ha hisztérikázik, mivel nem akarom, hogy elkényeztetett gyerek legyen. Lehet kegyetlen, mikor 1 óráig hisztizik és veri magát a földhöz, de pont azért tehetem le bármikor játszani magába, mivel nem rohantam hozzá felkapni. És már hónapok óta pont emiatt nincs is hiszti, csak lájtos verzióban, de annak is megvannak az előzményei. Ugyanakkor megkapja a szeretetadagját is, meg a törődést is, sőt játszani is szoktunk sokat.

Na jó, ez most egy kicsit érthetetlen lett...

Alváshelyzet...

Kisfiam úgy döntött 5 és fél hónaposan, hogy ő már nagy gyerek, ezért a napközbeni alvásokat nyugodtan kihagyhatja. Helyette inkább mászást gyakorol, macinak dumál, zsiráfot és csodacsacsit rágicsál. Igen, fog nélkül. Jönnek-jönnek azok is, sír is miattuk eleget, de azért sem óhajtanak kibújni, ínyt áttörni. Na most ez az egész nemalvósdi azért szuper, mert ha valami dolgom van (pl takarítás, mosogatás, főzés), akkor hallgathatom a rosszallását, miért nem foglalkozom vele. Szerencsére csak ritkán hiányol, úgy egyébként remekül elszórakoztatja magát az ágyban. Merthogy a földön sem szeretem egyelőre sokáig egyedül hagyni. Miért? Mert lefejelős időszakát éli, én meg vagyok olyan hülye, hogy azonnal megvigasztaljam, ha fájdalmat érez. Nem kéne, legalábbis azonnal felkapni nem kéne, de nem bírom ki. Ha csak hisztizik az más! Arra oda sem figyelek, de a fájdalom az fájdalom, és emlékszem (ez nagy dolog), hogy annak idején nekem is jól esett, ha valamelyik szülőm megvigasztalt. Ez egyfajta kapaszkodó, amolyan nem vagy egyedül, én itt vagyok és segítek! Nem szeretném, ha a gyerekemben az rögzülne, hogy bármi történik egyedül marad a gondjával és hogy mindent egymaga kell megoldania. Megedzené, az biztos, de a magány és az elveszettség nagyon rossz érzés.

A másik meg, hogy miért hagyom az ágyban játszani... Merthogy sok okos ember leírta x platformra, hogy az ágy alvásra való! Van benne igazság, de akárhogy is nézem, a rácsos ágy a legbiztonságosabb hely számára, ha valami dolgom akad és nem tudok figyelni rá. Bumer remekül megtanulta (vagy megszokta, részlet kérdés), hogy az esti étkezést pancsi követ, azt pedig a hosszú alvás. Nem is volt gond ezzel soha. Ezért sem aggódom, hogy nem fog aludni ha leteszem. Egyszer sem kellett altatgatni, elég volt a zenélős csillagot felhúzni 2x és már aludt is.

A mai nap húzósabb, mert reggel 10 óta összesen 10 percet volt hajlandó aludni, azt is akkor, mikor boltban voltam. Most már fáradt, mert ott tartunk, hogy sehogy se jó. Értsd ezt úgy, hogy se a mi ágyunkon, se a földön, se az ölemben, se cicázva, se anyázva, se tévét nézve (igen, nálunk nézheti a gyerek a tévét), se dalolva, se mondókázva, se a kiságyba. Úgyhogy lassan beájul a következő étkezésig, aztán megint kinyílik majd a csipája és pancsi utánig nem lesz hajlandó aludni ismét egy percet sem. Hogy ezt meddig fogja csinálni, arról fogalmam sincs, hiszen a nála jóval idősebb gyerekek is alszanak nap közben legalább egy órát. Ki kell találnom mivel és hogyan vehetem rá a délutáni alvásra, mert nem hiszem, hogy ez így normális...

Egészségügy ismét

Ma voltunk kontroll ultrahangon Bumerral. A vesetágulata változatlan, szóval újra kell mennünk megint 2 hónap múlva. Juhhé! Viszont ez a nő nagyon korrekten átnézte a fiam pocakját és észrevette, hogy az epe fala is vastagabb picivel a kelleténél. Nem aggódunk, mivel azt mondták, ez még nem probléma.

A kórházzal amúgy nem volt problémánk, nagyon segítőkészek és gyorsak voltak (kivéve a betegirányító, ahol lassan végeztünk, meg simàn elém vágott egy öregasszony pedig sorszámos a rendszer). Az emberiség viszont... Hát megint lekarcoltam 1-2 réteg bőrt a képemről...

Kifejteném:

Buszra vártunk egy csöppet, látják, hogy kocsival óhajtok felszállni az erre a célra rendszeresített ajtónál az erre a célra rendszeresített helyre, ahol két öregasszony üldögélt a lehajtható székeken. Az egyik ugyan rákérdezett, hogy le akarok e ülni (persze nem, de a kocsit beljebb tolnám, hogy ne az ajtóban álljak), de ennyiben ki is merült a dolog, mert fel nem állt hozzá, a lábára meg nem tolom - bár ez lehet változni fog most már... Végülis pár megálló után a másik öregasszony talált magának másik helyet és duzzogva átült, így betolhattam a kocsit a helyére.

A kórházban az emberek simán a gyerek elé vágtak, aztán kijött egy nővérkeféle, hogy segítsen. Meg egy betegkísérő is segíteni szeretett volna, de sajnos nem tudott. Kb 2 percig tartott a vizsgálat, úgyhogy gyorsan végeztünk.

Hazafele sikerült egyből betolnom a kocsit a buszon a helyére, ám egy láb erősen akadályozott, ami miatt majdnem nem tudtunk leszállni, mert beakadt az első kerék, de nem gond, ez legyen a legkevesebb.

Most jól megérdemelt alvását tölti a picur. Apa egész úton el volt ájulva Bumertől, aki csak hazafelé óhajtott valamicskét aludni.