Alváshelyzet...

Kisfiam úgy döntött 5 és fél hónaposan, hogy ő már nagy gyerek, ezért a napközbeni alvásokat nyugodtan kihagyhatja. Helyette inkább mászást gyakorol, macinak dumál, zsiráfot és csodacsacsit rágicsál. Igen, fog nélkül. Jönnek-jönnek azok is, sír is miattuk eleget, de azért sem óhajtanak kibújni, ínyt áttörni. Na most ez az egész nemalvósdi azért szuper, mert ha valami dolgom van (pl takarítás, mosogatás, főzés), akkor hallgathatom a rosszallását, miért nem foglalkozom vele. Szerencsére csak ritkán hiányol, úgy egyébként remekül elszórakoztatja magát az ágyban. Merthogy a földön sem szeretem egyelőre sokáig egyedül hagyni. Miért? Mert lefejelős időszakát éli, én meg vagyok olyan hülye, hogy azonnal megvigasztaljam, ha fájdalmat érez. Nem kéne, legalábbis azonnal felkapni nem kéne, de nem bírom ki. Ha csak hisztizik az más! Arra oda sem figyelek, de a fájdalom az fájdalom, és emlékszem (ez nagy dolog), hogy annak idején nekem is jól esett, ha valamelyik szülőm megvigasztalt. Ez egyfajta kapaszkodó, amolyan nem vagy egyedül, én itt vagyok és segítek! Nem szeretném, ha a gyerekemben az rögzülne, hogy bármi történik egyedül marad a gondjával és hogy mindent egymaga kell megoldania. Megedzené, az biztos, de a magány és az elveszettség nagyon rossz érzés.

A másik meg, hogy miért hagyom az ágyban játszani... Merthogy sok okos ember leírta x platformra, hogy az ágy alvásra való! Van benne igazság, de akárhogy is nézem, a rácsos ágy a legbiztonságosabb hely számára, ha valami dolgom akad és nem tudok figyelni rá. Bumer remekül megtanulta (vagy megszokta, részlet kérdés), hogy az esti étkezést pancsi követ, azt pedig a hosszú alvás. Nem is volt gond ezzel soha. Ezért sem aggódom, hogy nem fog aludni ha leteszem. Egyszer sem kellett altatgatni, elég volt a zenélős csillagot felhúzni 2x és már aludt is.

A mai nap húzósabb, mert reggel 10 óta összesen 10 percet volt hajlandó aludni, azt is akkor, mikor boltban voltam. Most már fáradt, mert ott tartunk, hogy sehogy se jó. Értsd ezt úgy, hogy se a mi ágyunkon, se a földön, se az ölemben, se cicázva, se anyázva, se tévét nézve (igen, nálunk nézheti a gyerek a tévét), se dalolva, se mondókázva, se a kiságyba. Úgyhogy lassan beájul a következő étkezésig, aztán megint kinyílik majd a csipája és pancsi utánig nem lesz hajlandó aludni ismét egy percet sem. Hogy ezt meddig fogja csinálni, arról fogalmam sincs, hiszen a nála jóval idősebb gyerekek is alszanak nap közben legalább egy órát. Ki kell találnom mivel és hogyan vehetem rá a délutáni alvásra, mert nem hiszem, hogy ez így normális...