Ma voltunk kontroll ultrahangon Bumerral. A vesetágulata változatlan, szóval újra kell mennünk megint 2 hónap múlva. Juhhé! Viszont ez a nő nagyon korrekten átnézte a fiam pocakját és észrevette, hogy az epe fala is vastagabb picivel a kelleténél. Nem aggódunk, mivel azt mondták, ez még nem probléma.
A kórházzal amúgy nem volt problémánk, nagyon segítőkészek és gyorsak voltak (kivéve a betegirányító, ahol lassan végeztünk, meg simàn elém vágott egy öregasszony pedig sorszámos a rendszer). Az emberiség viszont... Hát megint lekarcoltam 1-2 réteg bőrt a képemről...
Kifejteném:
Buszra vártunk egy csöppet, látják, hogy kocsival óhajtok felszállni az erre a célra rendszeresített ajtónál az erre a célra rendszeresített helyre, ahol két öregasszony üldögélt a lehajtható székeken. Az egyik ugyan rákérdezett, hogy le akarok e ülni (persze nem, de a kocsit beljebb tolnám, hogy ne az ajtóban álljak), de ennyiben ki is merült a dolog, mert fel nem állt hozzá, a lábára meg nem tolom - bár ez lehet változni fog most már... Végülis pár megálló után a másik öregasszony talált magának másik helyet és duzzogva átült, így betolhattam a kocsit a helyére.
A kórházban az emberek simán a gyerek elé vágtak, aztán kijött egy nővérkeféle, hogy segítsen. Meg egy betegkísérő is segíteni szeretett volna, de sajnos nem tudott. Kb 2 percig tartott a vizsgálat, úgyhogy gyorsan végeztünk.
Hazafele sikerült egyből betolnom a kocsit a buszon a helyére, ám egy láb erősen akadályozott, ami miatt majdnem nem tudtunk leszállni, mert beakadt az első kerék, de nem gond, ez legyen a legkevesebb.
Most jól megérdemelt alvását tölti a picur. Apa egész úton el volt ájulva Bumertől, aki csak hazafelé óhajtott valamicskét aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése