Közkívánatra ;)

Mai képek. Itthoniak, nagyon frissek.

Büszkeség :)

Nagyon-nagyon büszke vagyok a kisfiamra (már ha ez a megfelelő szó rá...). Ma kb. fél 3 magasságában tettem be a babakocsiba, és fél 7 körül vettem ki belőle. Közben megjártuk Csepelen az Elműt, Kispesten a postát, sőt még tejet is vettünk a Sparban. És az én gyönyörűségem csendben nézelődött végig! Igaz fél órát aludt valamikor, de hihetetlenül jól bírta. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig el leszünk, azt hittem, nagyjából 2 óra alatt végigszaladunk, de nem... Szóval cca 4 órát ücsörgött csendben, hisztimentesen. Nemsemmi!

Mikor hazaértünk és vetkőztettem, vettem észre, hogy a pelenka már nem bírta olyan jól az utat, szép nagy pisifolt rejtőzködött a bodyn a nadrág alatt. Érdekes módon a nadrág nem lett olyan, de a biztonság kedvéért azért azt is kimosom este.

Egyébként fejlődésben ott tartunk, hogy már meg tud állni egymaga kapaszkodás nélkül, de menni még nem mer így (ami nem is olyan nagy baj). Össze-vissza dumál mindenféle ismeretlen "szavakat". Szépen eszik, de a kanalat lusta megfogni, ellenben kekszet, kiflit, stb saját kezéből is hajlandó eszegetni. Jön a kilencedik foga is, mégpedig a bal alsó szemfog (vagy minek hívják ilyen korban). Illetve lehetséges, hogy jobb felül is várható ugyanez. Méretben megint nőtt, több ruháját lassan el kell raknom a szekrénybe. Súlyra is úgy érzem, hogy több, de mivel rég nem mázsáltunk, így ezt passzolom.

Viszont remekül eljátszik már magában. Jelenleg mániája a pakolászás, föl-le, jobbra-balra, tologatja a játékát, egymásra pakolja őket. Ma vettem észre először, hogy pusztán két kezével is eljátszik, ugyanis etetés közben lovacskázott velük. Érdekesség még, hogy egyszerre mozgatta őket, teljesen szimmetrikusan, ami nem tudom, honnan jött neki.

Szombaton voltunk családozni is, amit nagyon élvezett, akik pedig még nem találkoztak vele, el voltak ájulva tőle, hogy milyen jó gyerek, nekem pedig hízott a májam rendesen a dicséreteket gyűjtve. Este, mikor már fél órája nem láttam a fiam senki ölébe, és keresésére indultam, akkor láttam, hogy nagynénémmel alszik bent a melegben. Nem is csodáltam, furcsa volt, hogy egész nap nem aludt semmit. 

Most is alszik, úgyhogy megyek is gyorsan kitakarítani, vacsorát főzni :)

Gyorsbejegyzés

Azt hiszem, lassan kijelenthetem, hogy napi 1x alszik valamikor délután. Ezt nem tudom szabályozni, lehetetlenség elaltatni. Az esti híradót mindig megnézi, függő lett. Bármivel is van elfoglalva, amint meghallja a szignált, felkapaszkodik és les. Ilyenkor minden más lényegtelen, az egész külvilágot kirekeszti. Én meg úgy vagyok vele, amíg nem érti, hogy mi megy benne, nézze nyugodtan.

Az anyaimádat még mindig tart, többször sír azért, hogy hozzám bújhasson 20-25 percre. Utána minden mehet tovább. Nagy kedvenc a három színes műanyag állatka, már próbálja egymásra rakni őket, de még mindig nem elég finomak a kézmozdulatai. Ha épp nem pakolássza őket (egymásra vagy jobbról balra és vissza, vagy fel valahová, majd le onnan), akkor általában a narancssárgával kopog a komódon, vagy elrakja úgy, hogy ne érje el, és akkor megy a hiszti. Arra is rájött, hogy a viziló nem fér át az ágy rácsai között. Újdonság, hogy a földön is viszi magával ezeket. Ha pedig elrakom őket, nem hisztizik, mert rájött, hogy a játék végét jelzi, és elfoglalja magát valami mással.

Szókincse (nevezzük annak) fejlődik. Már többféle szótagot ismételget. Sőt, kombinálja is néha ezeket. Van, hogy megpróbál ismételni valamit, amit én mondok és tetszik neki. Persze nem sikerül neki.

Vettem labdát, pirosat fehér pöttyökkel, felnőttnek 1 kezes, neki 2. Olyan 15-20 cm átmérőjű lehet. Tetszik neki, de még nem kötöttek szoros barátságot.

Fejlődött a mozgása is, láttam már párszor kapaszkodás nélkül felállni, leülni simán bármikor. És sokszor nem kapaszkodik már állva. Illetve sétánál már elég csak az egyik kezét fogni.

Így leírva nem sok, pedig tényleg látványosan változott. Azt hiszem a következő bejegyzésnél összeszedem előre a gondolataimat. ;)

Apás nap

Túl vagyunk az első napon, amit a fiúk kettesben töltöttek. Meglepően jól sikerült! Azt hittem, tragédia fogad majd este, de nem, sőt! Mikor megérkeztem a fiam az ágyban vihogott. Meg lett etetve normálisan, jó nagy pocakja lett. Sőt még a pelenkája is ki lett cserélve! Ami nem volt olyan nagy feladat, mivel mostanában már csak egyszer kakil. De örülök neki, hogy megtette. Apa elmondása szerint rengeteget beszélt a maga babanyelvén. Még a macskák is nyugiban voltak és a lakás is egyben maradt. Nagyon pozitívan csalódtam ebben a napban (legalábbis ami az itthoni dolgokat illeti). Kezdem azt hinni, ezek a heti két napok jót fognak tenni kettejüknek. Most ez boldoggá tett egy kis időre. Remélem ez a bejegyzés most nem lett túl zavaros! :)

A szülinapról

Nem igazán így terveztem, de szerencse, hogy ez még nem úgy rögzül benne. Tanultam a hibáimból, jövőre nem így csinálom!

Reggel szerettem volna elkészíteni a tortát, mikoris szembesültem vele, hogy hiányzik két hozzávaló. Elbicikliztem tehát a közeli Aldiba, megcsodáltam a szépen felújított Ady Endre utat és a hozzá épített kerékpáros részt, egész jó lett. A két hozzávalóból csak egyet vettem meg, mert a másik számomra kicsit sokba került, a penny előtt meg nem mertem otthagyni közlekedési eszközömet a vastag lánccal sem. Úgyhogy újra kellett gondolnom az egész torta dolgot.

Közben Apa itthon úgy döntött nekiáll főzni. Ezzel igencsak meglepett, de jól esett. Kifőztem hozzá a tésztát és megettük (a felét).

Majd felöltöztettem a gyereket és - mivel megígértem - lementünk a kisboltba Tündi nénihez (csak a gyereknek néni, nem szeretném öregíteni, hisz nem az). Ő mondta, hogy keres nekem otthon gyertyát, hogy ne kelljen 1 db miatt megvennem egy egész csomagot, de elfelejtette. Ehelyett jót játszott a fiammal, aki élvezte, és kapott tőle ajándék tejszeletet, amit úgy benyomott, hogy tátva maradt a szám. Eddig nem volt hajlandó harapni, mint a felnőttek, falatokat kellett adni a szájába. Többé ezt sem kell. Majd hazajöttünk és rámtört a fáradtság. Ekkor délután 6 lehetett...

Végül is estére kész lett a torta, de elrontottam, pedig tökéletesen megterveztem. Az alap ötlet az volt, hogy csinálok egy keményebb (magától megállni képes) tejbegríz alapot (mert imádja), amit aztán tovább építek tálat formálva. Ez szuperül sikerült is, kivéve hogy elfelejtettem az alját. Így az alján is egy körben a töltelék puding volt, ami persze nem képes önmagáman állni és saját súlyát elbírni. A gríztál belsejét félig csoki- félig vanilliapudinggal töltöttem fel, majd az egész kapott egy tortabevonó bevonatot, és finoman meghintettem kakaóporral. Jól nézett ki és egyben is maradt, míg ki nem szedtem a formaként funkcionáló edényből. Mivel sajnos nem a tányér közepére esett... Pedig nem vagyok kezdő. Szomorú voltam kicsit. És ugye a gyertya is lemaradt.

Gyermeknek tetszett, ízlett (ízre amúgy jó lett) és formára sem lett katasztrófa, egész jól tartotta magát.

Nagymamámék etetőszéket küldtek neki ajándékba, ami nagyon szuper! Fából van és szétszedhető asztallá és kisszékké. Persze gond nélkül kimászik ebből is, de egy ideig jól elüldögél benne. A mi ajándékunk már megvan rendelve, de persze bem ért ide időben. Mindegy, még úgysem érti. Jövőre jobban készülök!

Tegnap pedig elvittem az egy éves vizsgálatra, ahol megtudtam, hogy a gyermek teljesen rendben van, hízott (szépen) és megkapta a szuriját (nem sírt).

Az első születésnap

Drága Kicsi Fiam!

Hihetetlen, hogy ilyen hamar elrepült az első életéved. Mikor egy évvel ezelőtt Apáddal bementünk a kórházba pár egyszerű vizsgálat miatt, nem gondoltuk, hogy öt nap múlva hármasban indulunk haza. Aztán a doktornéni elindított minket a közös életünk felé. Rettenetesen boldog voltam és nagyon féltem. 12 órát szenvedtünk végig, mire végre úgy döntöttél, kíváncsi vagy a világra. Születésedkor maszatos, ráncos voltál és nem sírtál. Hajnal 3 óra 13 perckor találkoztunk legelőször, ekkor tudtuk meg azt is, hogy fiú vagy. Aztán kicsivel később is találkoztunk fél órára, és bár kába voltam, sosem felejtem el azt az érzést, milyen volt először a kezemben tartani. De az igazi közös idő csak este kezdődött, mikor fürdetés után az egyik nővérke lerakott Téged az ágyamba. Emlékszem, bemutatkoztam Neked és Te bőszen pislogtál rám.

Majd itthon elkezdtél cseperedni. Megtanultál forgolódni, kúszni, mászni, ülni, felállni és kapaszkodva menni. Kanalazva enni és pohárból inni. És minden napra tartogattál nekünk valami újat. Ez alatt az egy év alatt volt már egy karácsonyunk, mikor lenyűgözött az a sok dísz, és azonnal kikaptad a kezemből és magadhoz ölelted az ajándék macidat, amivel még mindig együtt alszol. Bár igaz, néha kidobod az ágyból, de utána mindig sírsz, hogy adjam vissza Neked. Volt már több tüzijátékos ünnep is, de ez a fényjáték csak első alkalommal tudott lekötni igazán, másodszorra már sokkal jobban érdekelt a kilövés. Töbször jártunk játszótéren, és sokat csavarogtunk együtt.

Mosolyodat és nevetéseidet imádom! Ahogy a közös játékokat és fürdőket is. Most fogsz még csak elkezdeni járni és beszélni, rengeteg élmény vár ránk! Nagyon szeretlek Téged és mindig melletted fogok állni!