Szandi

Nagymamám küldött nekünk babaszandit. Bőr hatású (de csak hatású), kékes (de nem teljesen kék), és nagyon csini. Még nem próbáltuk ki, bár már lábra mértük és jónak tűnik, de alig várom, hogy feladjam a tappancsokra és az utcán próbálgassa. Már tudna menni, csak nem akar. Pedig a kiságyban nagyon vagányan sétálgat, ugrál, "rohangál". Többször kapom rajta, hogy nem kapaszkodik. Beszélni is tudna, de azt sem akar. Ragaszkodik a dáj-dá, áj-dá szavacskáihoz. Bár a múltkor a buszmegállóban lebukott, mikor közölte velem kérdésemre, mit csinál, hogy láb (amit újra majszolni kezdett).

Betartottuk a Doktornéni által ajánlott étkeztetést és a gyerek újra fogyott. Apa utána számolt, mert kezdtük furcsálni. Naná, hogy nem volt jó az úgy, ahogy az instrukció mutatta. Úgyhogy eldobtuk a nagyon hasznos tanácsot, és kiszámolt adagokat kap. Minden este megcsinálom a másnapi kajáját, vagy összeírom, hogy tudjam, mikor mit vegyek elő a hűtőből. Az pedig hülyeség, hogy pépesítsek még mindig. Ma is hatalmas szelet banánokat és barackokat rágicsált desszertként.

Jövőhéten megcsinálom a tortáját. Azt találtam ki, hogy pudingból és babapiskótából készítek valami fantasztikusat. A csokival még mindig hadilábon állunk.

*Azóta felpróbáltuk a szandit, legnagyobb sajnálatunkra ez sem jó :(

Egy kis aggodalom

Eddig nagyon szépen fejlődött Bumer. Hamar kinőtt a 8 foga, gyorsan megtanult kúszni, ülni, felállni, mászni, kapaszkodva lépegetni. Régóta gagyog össze-vissza egy-két "szót". És most nagyon megálltunk. Az össz "szókincs" a dáj-dá, áj-dá, bebe, hehe, ada, adá, ata. De legfőképp az első kettő, az viszont mindenre. Annyi "rendszert" már felfedeztem a dologban, hogy az egyik a negatív, míg másik a pozitív dolgokat jelöli. És nagyon ragaszkodik ehhez a két "szóhoz". Az is igaz, hogy megtanult a bébikomppal haladni gyorsan, és ha megunja, gond nélkül kimászik. Manapság az ágyból is próbál, úgyhogy lassan még lejjebb kell tennünk. Le tudja venni a nadrágját és ha az lent van, a pelenkát is. Ezért fordulhatott elő tegnap reggel, hogy állva lepisilte az ágy sarkát, ami számára igen érdekes esemény volt. Szóval azért nem igaz, hogy nem fejlődik, de hihetetlenül lassan.

Tegnap már értette, mikor kértem, hogy hozza a könyvét, és mikor bepróbálkozott a zsiráffal és szóltam, hogy ne azt, hanem a könyvet, akkor az is sikerült. A kéréseim jó részét érti és csendben jegyzetel.

Viszont semmi nem köti le 5-10 percnél tovább. És ez tegnap vált számomra nagyon feltűnővé. Az remek szórakozás, ha dobálunk valamit egymásnak, de ez az egyetlen, amivel képes lenne órákig elszórakozni. Este, amíg Apa nézte a sorozatát, amit a fiam nem szeret (minden alkalommal végigordítja), általában elvonulok vele közösen csinálni valamit.éppen tanultam múlt este, mikor elkezdődött a sorozat, ezért előttem volt 1 könyv és 1 füzet. Az hamar kiderült, hogy a könyv épsége érdekében el kellett raknom, mivel a gyermeket nem kötötte le a szervezetek molekuláris összetétele. A füzet hátsó lapjára elkezdtem neki firkálgatni, de ez sem volt túl izgalmas, viszont miután körberajzoltam a kezecskéjét, elkérte a ceruzát. Mivel ez újdonság volt, 10-15 percig próbálta a szememet kiszúrni vele, aztán ledobta a földre. Kapott másikat, de hiába próbáltam a ceruza funkcionalitását feltárni előtte, inkább azt is ledobta. Aztán még másik kettőt. Az utolsót már az asztalra ejtett. Majd felszedte és újra leejtette az asztalra. És újra és újra...

Fürdésnél az első dolga a flakonok vízbe borítása, majd az egyik aljának megrágcsálása, utána már nem is érdekes semmi. Ha együtt fürdünk és a hátam mögött van flakon vérszemet kap és képes átgázolni rajtam, csakhogy a vízbe borítsa. És úgy teljes a nyugalom. Utána már nem is érdekes a flakon. Lényeg, hogy a vízben legyen! A földön is, az innivalós flakon nem állhat! Ha lerakom a gyereket, első dolga feldönteni. Van hogy utána játszik vele 5-10 percet, de manapság csak annyi a lényeg, hogy ne álljon.

Ha új dolgot kap a kezébe, vagy szerez magától, az rövid ideig lefoglalja. Ha már ismeri, akkor nem. És az sem működik, hogy valamit elveszek tőle és csak 1 hónap múlva kapja vissza. Tudja, hogy ezt a dolgot már megismerte egyszer, így megint csak addig lesz érdekes, míg le nem hajítja. Furcsa, hogy a ceruzák különbözőek voltak, mégis tudta, hogy ezen a tárgyon már túl van.

Az is sanszos, hogy el kell vinnem kardiológiára valamikor, mivel örökölte az én öröklött mitrális billentyű problémámat. Örülnék, ha nála nem 20 évesen derülne ki, miért nem tud úgy teljesíteni, ahogy kellene. Plusz akkor nem íratnám be komolyan semmilyen sportra, mivel engem a versenyszerű úszás tett tönkre.

Remélem jövőhéten már bent lesz Védőnéni és beszélhetek vele ezekről az egy éves vizsgálat előtt. Furcsa nekem ez a dobálás. A macijával (amihez kötődik) is csak addig jó, míg alszik. Pedig már az összes javaslatot, ötletet kipróbáltam. Nem vettem tudomást a ledobott dolgokról, elvettem amit kidobott és nem adtam vissza, megfogtam a kezét, elmagyaráztam, rászóltam....... Semmi! Este azt találtam ki, ha valami landolt, együtt fogjuk meg és vele fogom visszarakatni, hátha rájön az ok-okozati összefüggésre.

Már megint a gyerekorvos...

Hétfő kötelező viziten voltunk. Előzmény: anyuka (vagyis én) semmit nem aludt a vasárnapot hétfővel összekötő estén, mivel az egyik 4 napos kiscicát próbált életben tartani, majd 3 órán keresztül a cicát mellkasára téve engedte jó tanácsokkal a szivárványhídra, majd elhelyezte a kihűlt testet, és sírt egy órát. Röviden: rossz passzban voltam.

Mikor az időpontot kaptam, Védőnéni mondott valami olyasmit, hogy valamikor szabin lesz. Természetesen pont akkor. Ha erre emlékeztem volna, el sem megyünk. A gyerekorvos egy igazi... parasztot akartam írni, de azért azt mégse, úgyhogy mindenki gondoljon oda valamilyen negatív jelzőt. És ezen a stíluson csak Védőnéni tud enyhíteni, előtte visszafogja magát.

Időre értünk oda, sőt előtte 2 perccel már bent ácsorogtunk a váróba. A doktornőre 10 percet vártunk (mire megérkezett). Az aszisztens nem találta a fiam kartonját, nekem meg eszembe sem jutott, hogy míg meg nem kapta az anyakönyvet az én vezetéknevemet viselte. És remélem hamarosan megint azt fogja, csak nekem is vissza kell vennem 5000-ért a sajátomat és nyomatékosítanom kell a bíróságon a 2 és fél éve tartó válást.

A doki nehezményezte, hogy a gyerek nem ül fel az ujjait fogva és nem beszél hozzá. Hiába mondtam, hogy az idegenekkel tartózkodó egy ideig és egyébként is álmos, mert korábban keltettem, mint egyébként kelni szokott. Plusz megint belém sulykolta, hogy szar anya vagyok, mert a fiam fogyott 300 grammot. Erre is mondtam, hogy a kánikula miatt nem evett normálisan, stb... Rátértünk a Dél-Pesti Kh-ban történtekre is, erre hitetlenkedett, majd érdeklődött minek is kell nekünk ultrahang. Aztán telefonált valakinek, hogy hogyan tudja megnézni a számítógépben az előző leleteket (mert ő nem ért ehhez sem). És töprengett egy sort, hogy most kell e kapnia az 1 éves oltást vagy majd legközelebb. Oh anyám! Jövőhéten vissza kell mennünk súlymérésre, addig pedig kapjon tápszert. Remek! Már normális kaját eszik kanállal, de most a doki miatt újra cumisüveg tápszerrel.

Még megvárom az egy éves oltást, aztán váltunk. Addig körbenézek a kerületi kínálatban. Felrobbanok ettől a nőtől! Már akkor is utáltam, mikor átkerültem hozzá gyerekként. Előtte egy nagyon jó dokim volt, de nyugdíjba ment és bezárták az osztályt ahol dolgozott.

11. hónap

Már csak 1 hónap van hátra a nulladik évből, tegnap volt a 11. hónapforduló. És Bumer meg is ajándékozta magát (meg engem is).

Valamiért 2-3 napja nagyon anyás. De nem csak úgy lájtosan, hanem képes úgy sírni, ordítani értem, mintha nyúznák. Az is elég, ha csak odamegyek hozzá és megsimizem a buksiját, de legtöbbször beszélgetünk, játszunk együtt. Tegnap este leraktam a földre mászkálni, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy 100%-ig tudjak rá koncentrálni (fogászatról estem haza). Mászkált-mászkált, egyszer csak az asztal mögül hallok egy csattanást (megjegyzem: mindig figyelek rá, ha mászkál, de sokszor kerül kis időre holttérbe, ilyenkor a fülemre hagyatkozok, és csak nagyon ritkán történik valami, nagyon komoly pedig még sosem). Semmi reakció, gondoltam megint seggre ült, de azért elkezdtem hívogatni, meg utánaindultam. Nagyjából fél perc telhetett el, mikor minimális döngicsélésbe (majdnem sírás) kezdett, de semmi komoly, felvettem, megvigasztaltam. Aztán játszott tovább, mintha misem történt történt, ahogy szokta. Fél óra - óra múlva észlelem, hogy a buksiján egy nagyjából 3x0,5 cm-es lila csík húzódik. Mondanom sem kell, rosszul lettem azonnal, amin az sem segített, hogy folyamatosan ordított, amint kikerültem a képből. Azóta nagyon figyelem, hogy rosszul van e, hányinger, hányás lesz e, de eddig semmi. Ha nem muszáj nem megyünk kórházba, hiszen ha esetleg agyrázkódása van, azt tudom kezelni (nekem megszámlálhatatlanul sokszor volt, mindig fejjel tompítottam mindent gyerekkoromban, viszont csontom sose tört). Ha gáz van, persze beviszem azonnal, fel is hívom Apukámat, hogy legyen készenlétben a kocsival, mivel nincs kedvem egy lila fejű babával bkv-zni, mivel fogalmam sincs mit gondolnának rólam teljesen helytelenül. Sosem bántanám!

Tegnap este (éjfél körül talán, de lehet, hogy korábban) Apa elment a gyógyszertárba recepttel tápszerért - mikor máskor... Kiderült, hogy mikor Doktornéni felírta nekünk, akkor már rég nem volt forgalomban, mivel a gyártó úgy döntött, mást gyárt helyette. Na hát ilyen szuper doktornénink van nekünk.

Reggel álmos szemekkel meredtem a kiságy azon részére, ami nincs estére elfüggönyözve (ez kb 4 db rács, ami nagyjából 30 cm). Mivel este nagyon melege volt a gyermeknek, sőt meg is izzadt, ezért hagytam pelenkában aludni. Erre mikor lesek befelé a rácsokon az ágyból egyszer csak megjelenik egy álmos fej. Köszönök neki, majd eltűnik. Kicsivel később pedig egy nudlista gyermek... Felkelt és levette a pelenkáját. Még jó, hogy nem volt benne semmi extra. gond nélkül levetkőzik bármikor, mikor nem alul gombolós cucc van rajta. Bezzeg öltözni nem tud - nem is szeret.