Szandi

Nagymamám küldött nekünk babaszandit. Bőr hatású (de csak hatású), kékes (de nem teljesen kék), és nagyon csini. Még nem próbáltuk ki, bár már lábra mértük és jónak tűnik, de alig várom, hogy feladjam a tappancsokra és az utcán próbálgassa. Már tudna menni, csak nem akar. Pedig a kiságyban nagyon vagányan sétálgat, ugrál, "rohangál". Többször kapom rajta, hogy nem kapaszkodik. Beszélni is tudna, de azt sem akar. Ragaszkodik a dáj-dá, áj-dá szavacskáihoz. Bár a múltkor a buszmegállóban lebukott, mikor közölte velem kérdésemre, mit csinál, hogy láb (amit újra majszolni kezdett).

Betartottuk a Doktornéni által ajánlott étkeztetést és a gyerek újra fogyott. Apa utána számolt, mert kezdtük furcsálni. Naná, hogy nem volt jó az úgy, ahogy az instrukció mutatta. Úgyhogy eldobtuk a nagyon hasznos tanácsot, és kiszámolt adagokat kap. Minden este megcsinálom a másnapi kajáját, vagy összeírom, hogy tudjam, mikor mit vegyek elő a hűtőből. Az pedig hülyeség, hogy pépesítsek még mindig. Ma is hatalmas szelet banánokat és barackokat rágicsált desszertként.

Jövőhéten megcsinálom a tortáját. Azt találtam ki, hogy pudingból és babapiskótából készítek valami fantasztikusat. A csokival még mindig hadilábon állunk.

*Azóta felpróbáltuk a szandit, legnagyobb sajnálatunkra ez sem jó :(