Az elmúlt két nap

Két napja kettesben töltjük a napokat a gyerkőccel. Remek terápia ám, nagyon összekovácsolódtunk, egymásra hangolódtunk, most már minden flottul megy! A dac alább hagyott (sokkal alább), viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott életet élünk így kettecskén. Úgy ahogy sikerül végre az új (az első :D) napirendet betartani, úgyhogy hurrá-hurrá! Csak így tovább ;)

Tegnap leraktam legalsó állásba az kiságyat, csináltam Bumernek egy kis kuckót.

A tapétát ő tépkedi alkalmasint - ezért is van fent a falvédő

Amit a gyermek aztán meg is tekintett, de előtte természetesen elolvasta a könyvecskéjét használatbavételi engedélyt.

Majd bepakolta a 3 színes műanyag kis állatkáját, ezzel jelezvén, hogy jó munkát végeztem.

Nem sokra rá pedig... Elfáradt az összeszerelés nézésében. Igazi férfi :D

Kihasználva az időt, míg aludt, gyorsan feltelefonáltam az Apát, hogy elújságoljam neki a (tegnapi) nap hírét, és ma veletek is megosztom:

A szoba, amiben hagyom ténykedni 4.6 méter hosszú. Az én asztalom (igen, ez az ÉN asztalom, ebből nem engedek) 1.2 környékén található, itt ültem a gyermekkel és bűvöltük az egyik játékot a számítógépen (ő inkább csak nézte, ahogy én építkezek (mindenkinek kell egy hobbi)). Majd lekércekedett (ezt nagyon ügyesen csinálja, lábbal előre szépen lecsúszik) és elindult az ajtóig (falon lévő lyuk inkább, de így egyszerűbb szemléltetni). Gyors fejszámolás, 4.6-1.2=5.4 métert tett meg egymaga a két saját lábán, majd szépen lecsücsült a fenekére, ahogy azt kell! Én körbeörülködtem, ő nevetett, aztán megcsinálta még egyszer. Azóta többet nem, de ez fantasztikus volt!

Ma már két kapaszkodó közötti rövid távokat sétálva tette meg, de leginkább még mindig négykézlábazik.

Tegnap észrevettem még valami számomra hihetetlent, sikítson, aki találkozott már ilyennel. Őszintén szólva fogalmam sincs, mennyi foga van, mert többet növeszt egyszerre, és már nem nézhetek bele a szájába csak úgy bármikor, de azt biztosan tudom, hogy nincs még meg az összes foga. Ellenben a bal alsó leghátsó már ott fehérlik a helyén. Ez mennyiben normális?

A mai napunk úgy alakult, hogy 9-kor felkelt velem magától. Igen, mi ilyen későn kelősek vagyunk. 10-kor reggeli, aztán leraktam csámborogni, játszani. Rengeteget beszél(t) hozzám, folyamatosan mondja a magáét, majd eltűnik és folytatja amit elkezdett. Sokszor már megértem, hogy mit szeretne közölni, de persze még nagyon messze van az igazi, érthető beszéd. Délután háromnegyed 2-kor szóltam neki, hogy játssza ki magát, mert negyed óra múlva megyünk aludni. Hát nem jött be, úgy döntött, menjünk akkor. Leraktam az ágyába és azonnal bevágta a szunyát. 3-fél 4 körül ébredt, de én még dolgoztam, úgyhogy 4-kor vettem ki. Felöltözünk és elmentünk a boltba tejért. Itt jegyezném meg, hogy majdnem 15 hónapos gyerkőcöt nem érdemes kenguruban hordozni, mert az az 1 km-nyi séta is fájdalmassá alakul, amint levesszük az eszközt a hátunkról. Úgyhogy könnyes szemmel elbúcsúztattuk és beraktuk a szekrénybe.

Mindezek után az etetés igen érdekesre sikeredett, ugyanis végre megfogta a kanalat. Csakhogy minden egyes próbálkozás vége az lett, hogy falatostul a kezembe adta. Természetesen nem azt a részét, amit fogni kell... 

Most éppen lakberendez, remélem az Apa telefonál mielőtt megérkezik, mert nincs kedvem végighallgatni a miért nem raktál még rendet című hegyi beszédet. Éppen a kettészedett etetőszéket tolja be a szoba közepére, külön-külön, előbb az asztalt, majd a széket.

Mire leírtam végzett a berendezéssel. Bemutatta új tudományát, az ágy és köztem (ez kb neki 4-5 lépés) oda-vissza sétálgatott, és mikor hozzámért és megfogtam nagyon örült, sikított és kacagott. :)

Melege van/volt...

Két végigordított nap és éjszaka után kicsi fiam a tegnapot végig aludta. Fel-felkelt ugyan 5-10 percre, de aztán aludt tovább. Sokszor álmodott rosszat, nyöszörgött, sírt hol álmában, hol fel is riadt rá 2 percre. Fájdalmasan lestem lopva a kis moszatkát, de nem akartam felkelteni, mert láthatóan nagyon kifárasztotta a két nap alvásmentes ordítás. Tegnap csak csínján fűtöttünk, mert fájt a fejem (vicces, de van összefüggés). Ezért is tudott zavartalanul aludni a csemete - mint utóbbi kiderült. És a hosszú ujjú bodyt is rövidre cseréltem. Ez egy ilyen északi gyerek, felfoghatatlanul élvezi a hideget.

Hajnal fél 1-kor ébredt fel végül is. Megetettem, megitattam, cseréltem pelenkát (fordított sorrendben, de most már nem törlöm vissza). Aztán ült az etetőszékben és magyarázott nagyjából 1 órán át. Elővettem a cumisüvegét, hogy az is kicsit megnyugtassa, vettem bele tejpépet reggelire és elalvás előttre. Ez is kis bolond meg azt játszotta, hogy az üveg tetejét rárakosgatta a rendeltetési helyre. Mikor sikerült neki (igent) bólogatott és vigyorogva magyarázta, hogy dá-dá-dá (sanszos, hogy a végén folyékonyan fog oroszul beszélni. Lehet, hogy titokban oroszórákat vesz, mikor nem figyelek, mivel senki nem orosz a családban.

Mindezek után csattogott még egy kicsit, játszott a flakonokkal, műanyag állatkákkal, nagypárnával, labdával. Komolyan sajnálom a szomszédaimat, pedig mindig rászólok, hogy csendben játsszon este. Olyan 4-fél 5 magasságában ájult be és reggel 9-kor ébredt. Most reménykedek, hogy a teljesen felborult minimális napirend normalizálódik és az ordítás is mérséklődik. Merthogy nagy problémánk volt, hogy átfordult a nappal és az éjszaka, de ez a 9 órai ébredés reménykeltő.

Túl vagyunk a reggeli rutinon (ez számomra is meglepő!) egy tegnap összeírt lista alapján, és most az ágyában vihog, játszik és ugrál jókedvűen. Ma nem megyek iskolába, mert Apa helyszín bejárásra megy, mikor indulnom kéne, úgyhogy 3-4 óra magasságában megpróbálom elaltatni 1 órára, ami kitart majd estig. A listám alapján eredetileg este 9-re érnék haza (illetve valamivel azelőtt, de akkorra már fixen itthon vagyok), akkor vacsorázik majd, utána pancsi, majd alvás. Elméletileg ha a csillagok állása is kedvező, legkésőbb 11-re ágyban van és ha sikerül lefárasztanom, aludni is fog. Ez persze csak terv, meglátjuk hogy jön össze, de reménykedek, szeretnék végre egy stabil napirendet.

Más: Több helyről kapom a kérdéseket bölcsőde ügyben. Tegnap elhatározásra jutottam és ezt közlöm is Apával majd, aki ha végighallgat, egyet fog érteni velem.

Egyelőre papírproblémáink vannak (mint pl a gyermek vezetékneve és a vélelmezett apaság), ezt mindenképpen szeretnénk előtte rendezni, addig szó sem lehet róla! Az intézkedéseket még idén megteszem ez ügyből kifolyólag, csak hát ugye ehhez kell Apa is, nélküle hiába megyek be a gyámügyhöz. Voltam már náluk, nagyon kedvesek, informáltak, segítőkészek voltak. Szóval amíg nem lesznek az új okmányok a kezemben addig nincs bölcsi.

Aztán szeretném még, hogy tanuljon meg járni és minimálisan beszélni mire beadom. Ez persze csak remény, de meglátjuk.

Arra jutottam, hogy 2 évesen (az úgyis augusztus 31) kezdi, 1 évet jár, onnan megy oviba. Így lesz ideje akklimatizálódni, szocializálódni, nem fogja katasztrófaként megélni az ovikezdést, és mégis velem együtt éli meg az egyik legfontosabb 2 évét. Remélem ez így neki is jó lesz!

Nyugirecept?

Arra jöttem rá, hogy le kell fárasztani a gyereket (az én fiamat legalábbis mindenképpen), és nem szabad hagyni napközben aludni. Maximum 1x fél órát. Nekem kell ébresztenem a kiságyba melléfekve puszilgatva, simogatva, és mikor ébren van 210-240 ml-nyi reggeli italt (Védőnénitől milupát kaptunk, a DM pedig küldött 1 db Bebásat) kell innia indulásképpen. Ezesetben utána kb 1 óráig elvan az ágyban takarócsücsköt rágcsálva. Ha így indítjuk a napot, és naponta többször játszok vele nagyon aktívan, akkor nyugi van egész nap. Próbálom átszoktatni a napközbeni fennlétre (magamat is), mert ez a hajnali tombolás nem normális.

Majd meglássuk mi lesz! ;)

Felmosás

Kisfiam ma este végigszaladt egy törlőkendővel, felmosta a szoba padlóját... Előtte 10 perccel mostam fel az egész lakásban, szóval nem a kosz zavarta. Néha csinál érdekes dolgokat.

Ordítás, ordítás és még több ordítás

Cérna szakítószilárdságot próbálgató napjaink vannak. Valószínűleg a közvetlen szomszédjainknak is, de egyelőre nem szóltak még be.

Mindig is büszke voltam a kisfiamra, hogy milyen csendes, jól nevelt gyerek. Hát ezt elvágták (legalábbis itthon). Ordít, ha nem ér el valamit. Ordít, ha unja magát. Ordít, ha valami nem sikerül neki. Ordít, ha nélküle nassolunk vagy eszünk (akkor is, ha amúgy fullon van, mert 5 perce evett). Ordít, ha öltözök, de őt nem öltöztetem, mert tudja, hogy ekkor nem viszem magamnál. Ordít, ha álmos. És ordít csak úgy, az ágyon ülve, kezében valamivel vagy anélkül. Nap közben még elmegy a dolog, le lehet nyugtatni, el lehet terelni a figyelmét, de az, hogy tegnap is hajnal 4-kor is csak áll az ágyban és ordít, az kicsit sok. És nem lájtosan kiabál, hanem ablaküveg repesztően. Most már tanácstalan vagyok.

Sokan mondták, hogy ne figyeljek rá, és ha nincs válasz, egy idő után elmaradozik az ordítás. Egy ideig ki is tudom rekeszteni a hangot, de van egy pont, mikor bizony inkább elszámolok 10-ig, mielőtt ráüvöltenék. Sajnos a türelmem még mindig nem az igazi, de nagy erőkkel dolgozom rajta. Egyszerűen fogalmam sincs mit tegyek!

Fejlődni sem óhajtozik, amiért ki a hibás? Persze, hogy az anyja... Kapom is az ívet a családtól. Nem sétál, nem fogja meg a poharat/kanalat (bár ha kézzel fogható dolgot kap pl: puszedli, péksüti, azt gond nélkül elmajszolja a saját kezében fogva), nincs napirendje, nincs minden nap levegőre víve (bár ez ügyben az vesse rám a követ, aki vállalja a dög nehéz téli babakocsi fel- és lecipelését a 3. emeletre/-ről). Ja és persze teljesen mindegy, hogy mit adok rá, az nem jó, mert csak és pont!

Szerintem meg 15 hónap alatt azért csak sikerült kitapasztalnom a fiam hőháztartását és hőtűrését. Tényleg izzad 15 fokban a vastag pulóverben, és még 10 fok körül is elég ha a mellényt ráadom. És elővettem a harisnyákat is, mert ilyenkor már nem engedem csupasz lábakkal flangálni a lakásban, mert hiába a fűtés, a padló hideg.

Szombaton Apukámékkal elmentünk az anyósáékhoz kertes házba. Tudtam, hogy én vagyok az egyetlen aki ilyenkor már fűt, ezért rá szerettem volna adni a harisnya + kombidressz kombó fölé egy vékony egybe részes ruhát. Ennek aztán az lett a vége, hogy indulás előtt pár perccel jól összevesztem az apjával. Amolyan üvöltözősen. Ideges voltam, feszült és kimerült, erre előjön ő is azzal, hogy nem ismerem a gyerekem. Persze nem szó szerint, de akkor ez jött le belőle. Mondanom sem kell, kellett volna, de nem érdekel már. Természetesen a pelenkázón fekvő gyermeknél is eltört a mécses - "látod, már most melege van - lóf... csak nem bírja a kiabálást.

Utolsó erőmmel próbálom (ismét) beállítani a napirendet. Össze is írtam egy tarthatót, amivel eleget alszik, és van mellette időm takarítani/tanulni. Ja, és én is tudok aludni eleget. Tegnap volt az első nap, mikor megpróbálkoztam vele. Ahha..! Estig úgy ahogy tartani tudtam, haza is értem időben a suliból, aztán borult minden. De végre sikerült elaludnia éjfél előtt (!), erre 1 órakor (akkor volt időm almozni) felverték a macskák. Meg is kapták érte a magukét! Én olyan fél 5-ig bírtam a hisztit, aztán lefeküdtem aludni és magamra húztam a takarót. Apja szerint 5-ig simán nyomta még az ordítást... És akkor verjen fel 10-11-kor? Biztos nem lesz nyűgös tőle...

Hibaüzenet

Ma Apukámék megint elvitték a csemetét. Engem is hívtak, de túl kimerült és nyűgös voltam hozzá, de kérvényükre a gyermeket elengedtem velük. Így másodszorra már egész jól viseltem az üres kiságyat és a csendes délutánt. Eljátszottam a jó anyukát, beraktam a táskájába mindent, amire szerintem szüksége lehet. Persze utána jutott eszembe, hogy váltáspólót, váltás nadrágot, még egy zoknit rakhattam volna, de megnyugodtam, hogy szerencsére a bedobott dolgokból semmit nem használtak (bár a játék színes zsiráfot bittos elővették, mert visszafelé helyetváltoztatott).

Érkezéskor Apukámtól kaptam hibaüzenetet, bár inkább jó tanácsként intézte felém. Szóval a gyerek lusta. Naja, volt kitől örökölni :D Nem fogja meg a kaját a kezével, csak miután a szájába adjuk, a kanalat viszont abszolút ignorálja. Igazából ez nem is csoda, mert ilyen szinten anyuci kinyalta a kis foghagymafarmját, mindent én adok a szájába. Bár ez inkább kényelem, hogy ne kelljen utána annyit takarítani. De belátom, hogy lassan illene önállóan étkeznie. Azt is tudom már, hogy gyönyörűen iszik pohárból, felesleges mindenféle falakonnal szöszölnöm. Naja, de milyen poharat merjek a kezébe adni? Lehet, hogy tényleg nem volt hülye ötlet részemről, hogy karácsonyra megkapja az első saját kis műanyag étkészletét.... Én a sajátomat még 12 éves koromban is imádtam, emlékszem, lehet ő is ragaszkodna hozzá.

Ma kaptunk a DM-től babacsomit postán. Van benne egy felakaszthatós mérőszalag is, amin jelölhetem a fiam magasságát. Nagyon örültünk neki, holnap fel is avatjuk! :)

Ui.: Azt hiszem látszik a bejegyzés stílusán, hogy anya végre kialudta magát :D