Egy vidám napról

Ma elég vidám napunk volt Bumerrel. Igaz, a popsija megint bepirosodott a melegtől, de estére egész szép lett. Az egész úgy kezdődött, hogy...

Valamikor délután éktelen sírásba kezdett és semmi sem használt. Ekkor szembesültem a popsibibivel. Rájöttem, hogy a fiamnak nagyon melege van, és amúgy is popsit kellett szellőztetni, úgyhogy előkotortam a babakádat, leraktam a szoba közepére, hogy melléülhessek, megtöltöttem langyos, de még kellemes vízzel és beleültettem. Először nem igazán értette és sírt is kicsit, azért ez az arckifejezés.

Aztán megtetszett a vízben játszás, és már vigyorgott is hozzá, sőt a saját - számomra még érthetetlen - babanyelvén egy csomó dolgot (mondatokat) intézett hozzám.

Majd mikor már kezdett hűlni a víz, kivettem és csináltam belőle babával töltött törölközőt, amit aztán mégsem ettem meg, pedig jól nézett ki. Ja és persze azonnal a tévé felé fordult...

Ezt levezette egy kis aerobickal :)

Utána aludt egy kicsit, de tényleg csak kicsit.

Majd miután felébredt, leraktam a földre, mert az viszonylag hűtött rajta valamit, és élvezte a mászkálást nagyon.

Este még szerettem volna elvinni babakocsikázni kicsit, ébren is volt hozzá, meg én is, de Apa nem, és biztosan sértődés lett volna belőle, ha nem szólok, ha meg felébresztem miatta, mire elkészül a gyerek alszik el, akkor meg már nem rakom kocsiba, mert az esti alvását nem szakítom meg, örülök, hogy ébredés nélkül elvan reggelig mióta megszületett. Szóval ma IS elmaradt a séta, pedig napok óta mondom, hogy este menjünk le egy körre, mert mindhármunknak jót tenne a hűlt időben csavarogni egy kicsit.

Szóval ma nagyon jól éreztem magam a miniemberkével, egyre szebben fejlődik, egyre ügyesebb és folyamatosan feszegeti a határait a saját magabiztosságával, de mégis annyira biztonságosan teszi mindezt, hogy el sem hiszem. Nagyon szeretem őt! Remélem könnyek közt emlékszik majd vissza az ilyen napokra :)