Aktív napok

Mostanában elég aktívan éldegélünk, ezért nem igazán van időm irkálni. Csütörtökön délelőtt pl voltunk a játszóházba. Egész jó volt. Szinte hihetetlen, de mi értünk oda elsőnek, 10 perccel kezdés előtt ott voltunk. Gyermekjólétis Lilla szabin van, ezért vele nem találkoztunk, amit azért kicsit sajnáltam, mert szeretjük őt. Mivel jó idő volt (ugyan csak az árnyékban, de volt belőle bőven), így az udvaron játszottak a gyerekek. Nagyjából 10-15 gyerkőc lehetett, az egészen aprótól a 7 évesig. Bumernek egy gyönyörű szőke kislány (őt át is ölelte) és egy 2 éves kisfiú volt szimpatikus. Utóbbival aztán a pléden nagy együtt értésben pakolásztak.

Amikor nem tudunk messzire menni (időjárás, fáradtság, stb..) leviszem ide a házak közé rosszkodni. Természetesen a legrosszabb helyeket választja ki mindig, múltkor például ott ücsörgött, ahol az autók jönnek be a házunkhoz (bár csak óránként 1, de akkor is). Olykor viszünk magunkkal játékot vagy labdát. De a legjobb móka a mindenféle dolgok (általában kavicsok, virágok, szemetek) összeszedése. Ha úgy gondolja, elég volt, odajön hozzám, megfogatja a pracliját, és megindul haza, még a lépcsőn is felmászik magától a lenti ajtóig. 1-2 óra alatt lefárad, és utána nyugi van.

Tegnap megvolt az első utcán fegyelmezés is. Magabiztosan elindult az egyik ház irányába, majd ott megállt, megfordult, magyarázott nekem, majd konstatálva, hogy nem megyek utána sarkon fordult és eltűnt (na persze tudtam, hogy hol van, de nem kockáztattam, hogy elmenjen a járdáig), úgyhogy utána eredtem, karon ragadtam, leguggoltam hozzá és elmagyaráztam neki, hogy miért nem tűnünk el, és miért indulunk vissza, ha a szülő hív... Nem mondom, hogy nem volt egy pillanat, mikor az ütő megállt bennem, de nem éreztettem vele.

Megint kaptunk csomagot Anyukámtól. Volt benne a csemetének egy hihetetlenül édes kis beach naci, de sajnos még nem jó rá, pedig ránézésre én is azt hittem, hogy passzolni fog. Na de majd belenő. Egy kis szürke, galléros póló is volt benne, amit azonnal másnap ráaggattam, abban voltunk a játszóházban is, de kép nincs róla (majd lesz). És az a papucsszandi, ami a képen a lábán van. Én is olyat kaptam, sima papucsban, más színben, úgyhogy most divatozhatunk (van ilyen szó?).

Fejlődésügyileg most az eszközt használó ősember szintjén van a gyermek :) Botokkal remekül veri pépesre az összegyűjtött virágokat.

A betegség is változott, most már nagyon kevés kimaradása van, és gyanítjuk, hogy nem epilepszia, hanem migrén, úgyhogy a nagyon közeli jövőben felkeressük a gyermek fejfájás ambulanciát.