Tegnap hihetetlen napunk volt. Volt 3-4 óránk, mikor családnak éreztem ezt a 3 együtt lakó embert! Pluszban megtaláltuk a receptet a nyugodt gyerekhez, de ki hittevolna, hogy ez ilyen egyszerű...
Reggel 6-kor lefeküdtem, aludtam 3 órát, hogy pont REM alatt ébredhessek, és sikeresen el is találtam, úgyhogy kipihenten indult a napom. Apa otthon volt, de megbeszéltük reggel, mikor lefeküdtem (akkor még itthon dolgozhatott), hogy hív 9 körül, hogy biztos ébren legyen, mivel az ébresztőre nem mindig kelek. Így is tett. Az plusz öröm volt, hogy nem zárták el a vizet, ahogy megígérték, így nem kellett kádból mosnom a fogam.
10 órakor indultunk Védőnénihez, oda is értünk, még hamarabb is, mint kellett volna. Amíg vártunk, Bumer megmutatta, hogy ő már egyedül is tud állni, viszont nem hajlandó cipőben menni. Azt hiszem ebből még lehet problémánk. A doki megvizsgálta, meglebegtettük a leletünket, mindenki boldog volt. Természetesen elfelejtettem beutalót kérni. Bár inkább csak nem mertem, mert nem volt kedvem ezen az addig szép napon végighallgatni aminek az neked című előadást a dokitól. Talán nem tette volna, mert mikor Védőnéni is ott van, akkor nem mer bunkózni. Megadtam az új telefonszámot és elköszöntünk.
Elsétáltunk (jobban mondva eltoltam a kis fokhagymafarmját) a buszhoz, amire nem kellett ugyan sokat várni, de az én fiam rendkívül türelmetlen (ezt tőlem örökölte, majd ha neki is születik gyereke, ő is türelmesebb lesz), ki akart szállni folyamatosan a babajárműből. Nénik, bácsik jöttek-mentek, mindenki rámosolygott, látták tehát, hogy ott állunk. Jött a busz, illedelmesen előre engedtem az idősebb korosztályt, akik mind megálltak az ajtóban. Sehol máshol nem volt tömeg az egész buszon csak annál az egy ajtónál, ahol a kocsit fel tudom rakni. Nagy nehezen észrevettek és beengedtek a babakocsis részbe. Az egyik bácsi a házból, akit kedvelünk, mert aranyos, velünk jött egy busszal. Leraktam a kocsit a megállóba, de a bácsi nem engedte, hogy segítsek levenni a bőröndjét. Együtt sétáltunk haza, beszélgettünk.
Hazaérve (még a földszinten állva) Apa telefonált, hogy merre vagyunk, mert ő 2 km-re, megbeszéltük, hogy megvárjuk őt lent. Eltoltam a gyereket a padig a napra, de természetesen nem tetszett neki a fogság, ezért kivettem és az ölembe ültettem. Ez is csak kis ideig volt jó, úgyhogy gondolkoztam egy sort, és végül is leraktam a földre leveleket szedni. Kicsit féltem, hogy felfázik majd, de úgy voltam vele, maximum kikúráljuk majd, had játsszon kicsit. És tényleg! Nagyon élvezte. A sárga leveleket összegyűjtötte, a pirosakat nekem adta, vagy megpróbált megetetni vele. Közben Apa is megérkezett, leült közénk egy negyed órára. Olyan idilli volt az egész!
Aztán elsétáltunk a kisboltba, majd vissza. Mikor visszaértünk, akkor jött a biciklis bácsi is, Apával nagyon egymásra találtak beszélgettek vagy egy órát mindenféléről, addig Bumer felszedte a ház előtti leveleket is, megvizsgálta Apa biciklijét és elindult a földszinten lakó cica utan is. Én jót játszottam a gyerekkel, míg a férfiak beszélgettek a régi szép dolgokról.
Nagy nehezen könnyes búcsút vettek a beszélgetőpartnerek egymástól, és sikeresen hazaértünk. Levetkőztettem a koszos gyereket, most először örültem annak, hogy az összes ruháját moshatom ki egyetlen séta után. Leraktam az ágyába két percre, míg én is levetkőzök, és mire visszaértem a kiságyhoz a gyerek már aludt... Éhesen, koszos kezekkel, fog fájva, dacosan. Addig legalább letudtuk a jól megérdemelt kávénkat.
Kb 1 órát aludt, arra kelt, hogy telerakta a pelenkát. De nagyon durván... Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy át kellett húznom a lepedőt és le kellett mosnom a rácsot. Érezhetően ezért ébredt, mert nagyon nem volt magánál, de kihasználva ezt, gyorsan megetettem. Vissza is aludt utána...
Valamikor este felé volt újra éber, de érdekes módon az esti alvásban ez nem zavarta. 8 körül én is kidőltem újabb három órára, utána mentem még takarítani, etetni, de mikor én keltem, ő már aludt.
Ha ma is szép idő lesz délután (mondom ezt negyed 2-kor), kiviszem a központi játszótérre, ott elvileg van olyan rész, ahol mászhat négykézláb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése