Már egy hete tart... Igazából örülhetnénk, hogy csak most kezdődött, viszont ki tudja meddig tart majd. Nyűgös, hisztis, akaratos és kiabál. Minden csak úgy jó, ahogy őkelmének megfelel. Persze csak itthon! Amint kitesszük a lábunkat az utcára, jól nevelten ül és nézelődik. Már kedden Apukáméknál "visszabeszélt" nekem, mikor megtiltotta bizonyos dolgok tönkretételét, amin az sem segített sokat, hogy Apukám (a másik gyerek) meg adta alá a lovat.
Mérhetetlen energiaszinttel van megáldva, konkrétan semmit nem alszik napközben. Sokszor eljátszik magában az ágyában vagy a földön, de nagyon igényli a sok közös játékot. Rengeteg dolgot eltanul tőlünk, ezeket gyakorolgatja is magában, viszont addig nem mutatja meg nekünk, míg szerinte nem megy tökéletesen.
Tegnap már többször kidobta két kézzel a labdáját, ma már mindezt 1 kézzel kivitelezte. A játékok dobálása új színben tűnt fel, már csak akkor teszi ezt, ha az ágya közelében tartózkodok, és akkor is csak figyelemfelkeltésből. Ha esetleg mégsem érne vele célt, elkezd ordítani, hogy biztosan észrevegyem.
Arra is ráeszmélt, hogy csak akkor veszem sírásnak a sírását, ha a könnye is folyik, úgyhogy megtanult hiszti közben krokodil könnyezni. Hogy hogy csinálja, az rejtély! De már ezt is tudom szűrőzni.
3,5 hónap után ismét fogzik, és hogy lemaradását bepótolja, egyszerre növeszt minimum 4-et. Azért minimum, mert nem szereti, ha nézegetem a fogait, azt meg egyenesen ki nem állhatja, ha esetleg bele is nyúlok a szájába. Ami tuti, ma a jobb alsó szemfog ínyt tört. A mellette fekvő rágófog (vagy mi a neve) már fehérlik, és így tesz a bal alsó, illetve a bal felső szemfog is. Jobb fölül még nem tudtam ellenőrizni.
Nagyon remélem, hogy egy fél fokkal kevésbé hisztisebbek lesznek a napok, ha ezek mind kinőnek és nem fognak fájni. Most rág (általában a takaróját) és folyik a nyála) szerencsére csak minimálisan.
Holnap délelőtt megyünk a havi kötelező orvoslátogatásra, végre tudok beszélni Védőnénivel a dokiváltásról. És nagy boldogan lobogtatom majd a papírkámat az utolsó UH-ról, a vesék köszönik szépen jól vannak, nincs több kontroll! :) Ellenben kérek beutalót a kardiológiára, hogy meglessük örökölte e az anyjától azt a szívbetegséget, amit én is az anyámtól örököltem.
Hát itt tartunk a 13. hónap vége felé... Kép lesz. Majd. Valamikor. Nemsokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése