Sikerült a tegnapi után némiképp lehiggadnom, bár legalább megtudtam, hogy érzelmileg némiképp még labilis vagyok, mivel már a kórházból kijövet is csak pár nagyon nagy levegővétellel tudtam megállni, hogy ne sírjam el magam a feszültségtől.
Az augusztusi kötelező mérésen kérek egy új beutalót, DE célirányosan a Heim Pálba, sőt oda is fogok egyből menni és kérni egy időpontot frissiben. Ott muszáj lesz fogadniuk, ott nem lehet probléma az, hogy mennyi idős a gyerek.
A gyerek, aki mostanában számomra furcsa dolgokat produkál. Pl megrág minden textiliát. Fő kedvenc a párnahuzat, miután leügyeskedi a párnáról.
Itt éppen a takarót rágcsálja, mert ebből a huzatból nem tudja kiszedni a párnáját. Illetve nyelvet öltöget, pont mint egy kígyó. Többször gyorsan egymás után. Hm-hm.. Szókincse is egyre bővül, ami nagyjából a következő:
ada, adá, ede, dáj (főleg dáj-dáj-dá), he-he, apa (már viszonylag tökéletesen), anya (vagy legtöbbször inkább annnnyaa-annnyaa-...). Viszont az általunk mondott szavakat megérti, kivéve, mikor alkalmi süketté válik és az igazi cicából csak a cica jut el a hallószervig. De behívható egy gyere idével az esetek 90%-ában, aminek nagyon örülök, csak így is maradjon.
Jelenleg rátört a nagy anyamánia, ha tehetné rajtam lógna folyamatosan. sokszor csak azért sír, mert anyahiányban szenved, és szükséges van egy ölelésre, puszira, jó szóra.
Már kétszer fürödtünk együtt, mert Apa mondta, hogy próbáljuk ki, mivel idézem: "Mióta megvan (jha, vettük a boltban) veled még sosem fürdött együtt, maximum fürdetted." Mikor közöltem, hogy 9 hónapig folyamatosan együtt fürödtünk, volt hogy naponta kétszer is, csak legyintett, hogy az nem ugyanaz. de élveztük, pancsoltunk, játszottunk hajósat, csapkodtuk a vizet, sokat vigyorogtunk.
Ma mondtam Apának, amíg a kinti feladatokkal végzek, legyen kedves megetetni az éhségtől ordító gyermeket. Könnyítésképp (Apának könnyítés) cumisüvegből. Instrukció: "Csak told be az elejét a lyukon, a többiről gondoskodik." 10 perc múlva ezt hallom a szobából: "A felső lyukon, igaz?" Ahh... "Igen, azon, amelyiken nincsen pelenka." Sikerült! ;)
Egy ilyen nap után szerintem én is sírtam volna... :-( De megkönnyebbültél utána, ugye?
VálaszTörlésNéha muszáj kicsit sírni, hogy a felgyülemlett feszültséget levezessem. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Majd augusztusban kérek új időpontot máshová, addig nem is gondolok inkább rá. Igen, megkönnyebbültem, de minden nap tartogat valami "izgalmasat" :D
VálaszTörlés