Kb. két hete voltam bent a Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórházban (igen, kiírom, ezt most már csak azért is) időpontért, hogy Bumernek meglegyen a kontroll UH vizsgálata. A hölgy kedves volt, fel is írta a beutaló hátuljára az időpontot, és mondta ezt vigyem magammal, meg fog felelni.
Fel is keltettem korán ezért éjszakai álmából a gyermeket. Majd elindultunk a 30 fokos hőségben. Az út elején egyből meglepő felfedezést tettem, mikor a felüljárón szerettem volna áttolni a babakocsit, ugyanis a rámpát úgy alakították ki, hogy az esernyőre csukható kocsi kerekei nem férnek rá (túl széles a rámpa). Úgyhogy kézben kellett felcipelnem.
A kórházban a betegirányítónál nem működött a sorszámosztó gép, úgyhogy elővették a jól bevált sorban állós módszert. Be is álltunk találomra az egyikbe, tisztes távolra az előttünk lévőtől (jobb helyeken erre fel is szólítják az embereket). Ekkor a semmiből előpattant 5-6 db öregasszony és mindegyik beállt egy-egy sor elejére. Azt hiszem, hogy a babakocsi elég nagy akadály ahhoz, hogy még rossz szemmel is jól látható legyen. Tévedtem. Mikor nagy nehezen sorra kerültünk, egy szuper-intelligens néni az üveg mögött össze-vissza forgatta a beutalót és a franc tudja mit pötyögött össze-vissza a gépbe, arról nem is beszélve, hogy hülyébbnél hülyébb kérdéseket intézett felém, hiába mondtam, hogy már voltunk itt párszor és ők hívtak vissza. Közölte azt is, hogy lejárt a beutaló, amire a két hete hallottakat feleltem. Végülis beírt és felküldött.
A biztonság kedvéért fent is odamentem az üvegnénihez (rutinból), aki alig hallhatóan elhadarta hova menjünk. Egy órát ültünk, vártunk és ez idő alatt senkit sem hívtak be, viszont annál többen jöttek, de állítólag az egészségügyisek nagyon dolgoztak (és még ők hőbörögnek, hogy nem kapnak elégséges fizetést... mégis mire kellene kapniuk?). Elég nyilvánvaló, hogy az 1 órát már Bumer a maga 10 hónapjával elég nehezen viselte. Az elején csak ült és nézett, aztán bohóckodtunk, játszottunk, vigyorgott, majd kezdődött a nyűgösködés. Na ekkor untam meg az egészet, ezért visszaraktam a kocsiba és visszamentünk az üvegnénihez az emeleten.
Közöltem a hölggyel normális hangnemben, hogy új időpontot szeretnék kérni, mert nincs kedvem még két órát várakozni. Értetlenkedve nézett rám, elvette a beutalót (immár másodszor), megnézte, és közölte velem, hogy ők nem is vizsgálnak 1 év körüli gyerekeket, mi ez az időpont a hátulján, amit biztosan nem ők adtak. És simán hülyének nézett! Azzal is próbálkozott, hogy nem ebbe az intézménybe kellett volna jönni, biztosan a Heim Pálba kaptam időpontot, csak gyökér vagyok és hozzájuk mentem véletlenül... Na ekkor pattant el nálam a cérna, kiabáltam vele egy keveset, aztán fogtam magunk és eljöttünk.
Felháborítónak találom, hogy egy egészségügyi dolgozó (akinek semmi feladata az adminisztráción kívül) megteheti azt, hogy így bánik a páciensekkel, pláne, ha egy nem egészen 1 éves gyerekről van szó. És hogy simán megteheti, hogy hülyének néz és meghazudtol. Még ha igaza is volt - ami nem derült ki egyelőre - akkor sem ez lett volna a megfelelő eljárás. Már időpont kéréskor tájékoztatni kellett volna, hogy ne oda menjünk ahelyett, hogy időpontot ad. Ha akkor figyelmetlen és kapunk időpontot, akkor ma a betegirányítónak illett volna közölnie a tényállást. De még ha ő se, akkor fent a nagyképű adminisztrátor közölhette volna, hiszen ő IS látta a beutalót és rajta a gyerek korát (nem beszélve a babakocsiban csücsülő gyermekről). Ha már megbuszoztattak, legalább azt az 1 óra várakozást megspórolhatták volna nekünk. Ja és mindennek a fejében elnézés kérés helyett még én voltam a bunkó. Remek! Ha beledöglök se megyek többet oda, elegem van belőlük, ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ők hívtak vissza kontrollra (persze nekem kellett hozzá beutalót szereznem), és eddig gond nélkül megvizsgálták, erre ma ez vár... Mi van ha nem unom meg a várakozást és nem megyek oda? Meddig várunk? Éjfélig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése