Játékharc

Nem is tudom mióta tart ez, de már nem ma kezdődött. Először mindig csak 1 vagy 2 db játékot dobált ki az ágyból. Már-már csitulni látszott a dolog, mikor Apa elkövette azt a hibát, hogy egyik délután azt játszották, hogy amit kidobott, azt visszadobta, és alig várta, hogy leessen a következő. Hiába mondtam, hogy ez baromira nem következetes és baj lesz belőle. Tegnap pedig megelégelte a dolgot, hogy napjában 50x kell rászólni, hogy ne dobáljon ki mindent, ezért ami földet ér, azt felrakta a polcra, mondván, ha nem lesz mivel játszania majd elgondolkozik. Bumert nem nagyon hatotta meg, hogy már semmi sincs az ágyban, megfogta a párnát és addig erőlködött, míg ki nem hajította. Mivel Apa aludt, ezért felvettem a földről a szerencsétlenül járt párnát, meglebegtettem az orra előtt, erélyesen elmagyaráztam neki, hogy a párna marad és kész! Érdekes módon azóta hozzá sem nyúlt és most is valamit magyaráz magában anélkül, hogy bármi elhagyta volna az ágyat. Lassan-lassan majd a játékok is visszakerülnek.

Másik eset, szoktatom le arról, hogy mindenen doboljon, és mindenféle szőrt, hajat huzigáljon. Oké, ezzel nem haladunk olyan jól, de belátom, időt kell hozzá. Már azért klasszisokkal jobb, mint 2 hónapja.

És hogy tetőzzük a jókedvet, Bumer nem hajlandó enni. Legalábbis nem úgy, ahogy illene. Mikor kezdődött ez a nemevős korszak, a melegre fogtam. Azóta viszont levonult a kánikula, úgyhogy nem tudom mi ez az újmódi. Reggel nincs gond, akkor gyönyörűen falatozik. Napközben reménytelen, este pedig hatalmas harc. Tegnap már úgy voltam vele - aláírom, amúgy is el volt gurulva a gyógyszerem, indok: lásd előzmények valahol lejjebb -, addig nem hagyhatja el a hordozót, míg be nem fejezi. Mikor nagy hiszti volt, leraktam a kaját és elfordultam. Aztán mikor csend lett, megint kapott pár kanállal, és így tovább. Volt egy 10 perces nagyvergődése, ami igen szívszorító volt, de muszáj ennie valamennyit. Oké, hogy inni iszik (vizet, nem is keveset), de abban semmi kalória, és nekem nagyon nem hiányzik a kórházasdi!