Egy szuper délután margójára

Ma egy szuper délutánt töltöttünk együtt a fiammal! Először csak elindultunk a nagy világban, aztán kipróbáltunk egy játszóteret, ami nem jött be. Aztán elindultunk hazafelé és mivel mellette mentünk el, bementünk a közeli babajátszótérre, amin voltunk már egyszer-kétszer, de akkor senki nem volt ott rajtunk kívül az idő miatt. Ma viszont többen is kijöttek és... Azt hiszem komolyan minden elismerésem a többgyermekes anyáknak! Az egyik pl 3 csemetével játszott, illetve inkább rohangászott egyiktől a másikig, hol ez volt büntibe, hol az, és láttam rajta (hangot is adott neki), hogy a haját tépi szerencsétlen. Sajnáltam őt. Főleg mikor lélekvesztve rohant a fiával a csaphoz, hogy kimossa a homokot a gyerek szájából, amit egy másik gyerek szórt bele. És ez csak egy jelenet, el sem tudom képzelni, mi lehet otthon. Nem irigylem!

Mi viszont nagyon jól éreztük magunkat. Hintáztunk együtt és hintázott egyedül is. A többi játékot nem próbáltuk, mert cipőben nem tud járni, sőt a játszótéren derült ki, hogy ki is nőtte a cipőjét. Most majd vakarhatom a fejem! Főleg hogy holnap nagy családi összejövetelre vagyunk hivatalosak.

Mikor indultunk, elég rossz kedve volt. Aztán a második játszón szép lassan feloldódott - ebből a nehezen oldódásból még lesz problémánk sajnos. Először majdnem elaludt a hintában, ezért kivettem, erre neki kipattantak a szemei, elkezdett vigyorogni, gagyogni, sikítozni. Ivott is, kubut kubus flakonból. Számomra ez elég meglepő volt, mert még sosem ivott ilyenből (sőt ilyet se), de hamar rájött a mikéntjére. Akkor indultunk haza, mikor már dörzsölgette a szemeit, gondoltam naívan, ebből hamar alvás lesz. Hazafelé folyamatosan dünnyögött (dáj-dáj-dá, be-be-be, stb), és magasba emelte a lábait. Néha meg is csócsálta a zokniját, ami idő közben került a lábára. Itthon még játszott kicsit, majd miután mindent kidobált az ágyból, egyszer csak eldőlt aludni.

A felhőtlen jókedvet sokszor megszakította a fogzás, ami ismét elkezdődött, ahogy az lenni szokott minden hónap végén - mondhatni menetrend szerint fogzik. Többször láttam, hogy tele a szája kézzel, de ehhez képest abszolút nem volt nyűgös, egyre hősiesebben tűri.

Lehet, hogy lesz kép is, de ez nem ígéret. A holnapiról viszont tuti lesz, már töltöm az aksikat, mivel a család "hivatalos" fényképészétől még a beígért karácsonyi képeket sem kaptam meg...