Dédilátogatás

Tegnap Szilvivel (keresztanyám és nagynéném) és Bumerrel meglátogattuk Dédit (aki az én nagymamám) a kórházban. A gyermek nagyon jól viselkedett, meg voltam vele elégedve. Nagyon sokat mosolygott, vigyorgott, ügyesen tűrte a babakocsiban ücsörgést, és a kórház udvarán sem kellett távcsővel keresnem, mikor körbe-körbe futkározott nagy vidáman.

Délelőtt 11 órakor indultunk el itthonról, félkor találkoztunk Szilvivel a határ úti káoszban. Szilvi minden gyereket kényeztet, minden gyerek imádja. Ilyen a kisugárzása, én is mindig vártam gyerekként, hogy menjünk hozzá, mert ahol ő lakott, az nekem mindig valamiféle csoda volt. Bumer is nagyon szereti őt, aminek én őszintén örülök. Most is lekenyerezte gyorsan egy dörmivel és egy kubuval, amit azon nyomban be is faltunk még a busz előtt és -on. Kórházba érve először felmentünk Dédihez az emeletre, mert az ebédjére várt, amit mikor kihoztak neki, mi lementünk kék cappucinot inni (hogy mitől volt kék, az jó kérdés, mert a színe a szokott volt, de persze nekünk muszáj kipróbálni minden hülyeséget). Az udvaron találtunk egy tökéletes helyet, ahol valamiért kifejezetten jó idő volt (10 méterrel arrébb már dögmeleg) és nem volt ember. Ha a másik irányba néz a pad, fel sem tűnik, hogy kórházban vagyunk, ezt mindig is szerettem a Dél-Pestiben.

Könnyes búcsút véve aztán buszra szálltunk, és mivel tervezzük egy ideje, elmentünk cipőt nézni Bumer számára. Előtte azért megfagyiztunk (mert ennyi jár nekünk), és megvettük a hőn áhított bilit is, majd végül nagy nehézségek árán találtunk egy édes kis szandit, ami tökéletes a lábára. Ekkor már enyhén hisztisedett, fáradt volt, de még így is csak egyszer kellett rászólnom, hogy viselkedjen. Délután 4-re értünk haza, leraktam az ágyába, mert a hazabuszon már nyekergett picit, és aztán nem is volt szívem felkelteni. Úgy elfáradt, hogy reggelig nem is ébredt.

Igazán jól éreztük magunkat, pedig semmi extra nem történt igazából.

Ma viszont nem tudtunk elmenni a játszóházba, mert hiába keltem időben, vissza is aludtam, ahogy kell. Majd csütörtökön.