Fejlődünk

Hoztam két képet karácsonyról, mert ezzel tartoztam. Meg még sok minden mással is, de mostanában nincs időm írni.

Most ott tartunk, hogy egész hosszú távokat szépen lesétál, de csak itthon, mert a cipőt utálja, nem hajlandó benne menni (ez az én hibám). Bízom benne, hogy a kíváncsisága legyőzi a cipőt, mikor először hagyom majd garázdálkodni a kinézett játszótéren. Már be is építettem a heti feladatok közé a heti 3x-i levegőzést valahol, bízva a jó idő eljöttében. A játszótér pedig azért szimpatikus, mert szinte senki nem jár oda. Ami jó, mert nem lesz idő előtt beteg a többiektől, és nem kell várakoznunk, ha hintázni szeretne, mert a babahintában egy 6 éves gyerek szórakozik, míg a nekik való hinták üresek. Nem kell hallgatnunk, hogy a több gyerekkel érkezők ordibálnak, mert a gyerek fittyet hány a kerítésre és meglóg, stb.

A bölcsit megint elnapoltuk, mivel még mindig nem sikerült eljutnunk az önkormányzatba a papírok megindítása végett. Addig pedig nem engedem intézménybe, míg az igazi apja nevét nem viseli.

Ami újdonság (ezt még leírom, aztán szaladok tovább), hogy felkéredzkedik az ölembe, ha számítógépezek, megfogja az egeret, megmozgatja, bólint, majd kaparássza a billentyűzetet. Aztán megint egerészik, és megint kapargat. És nagyon élvezi, pedig semmi nem történik. De az ágyából rálát a monitoromra, és megfigyelte, hogy én is "kaparászok" és egerészek, mikor tanulok vagy tervezek.

Már megmoshatom a fogát könnyen, nem kell fogásokat kitalálnom. Ha előveszem a fogkefét, kinyitja a száját és türelmesen vár. Még fogkrémet nem mertem rárakni neki, mivel nem tud öblögetni, és ötletem sincs, hogyan kéne ezt megmutatni neki.

Valamit szerettem volna még írni, de elfelejtettem.