2014-2015

Ma reggelre újra lett gépem, megint tudok írni! :) - kis örömök az életben

Voltunk a 15 hónapos vizsgálaton, megismertük az új védőnéninket. Talán 3 szót, ha beszéltünk, arra sem emlékszem, hogyan néz ki. Hiányzik a régi Védőnéni, őt nagyon szerettük! Doktornéni azt mondta, minden rendben van, megkapta az oltásokat, egyet vállba, egyet lábba. Fogazata egy 2 évesnek megfelelő, használja is őket rendesen. Már elkezdtük mosni is, amit egyelőre szerencsére mókának fog fel.

1 hétre rá 4 napig hőemelkedéssel küszködtünk a szurik miatt. Rengeteget aludt, csak a pelenka és az étkezés miatt ébredt fel, aztán vissza is hullott az ágyba. Láz nem lett belőle, aminek őszintén örültem!

A karácsonyról sikerült már írnom, majd teszek fel képeket is, csak ott még nem tartok, egyelőre nagyon boldog vagyok, hogy tudom használni a firkálót (office) és a nyomtatót, hogy 5-ére kinyomtassam az összes anyagot, ami kell majd.

Valamelyik nap kimentünk Apa elé a buszmegállóba (hajnalban). Felöltöztettem melegen a gyermeket, de a kiskocsival mentünk, ami nagy hiba volt. 2 busz maradt ki (ami éjszakai járat nyelven 1 órát jelent), és vacogva mentünk haza. Apát és fiát bevágtam egy kád langyos vízbe, amit szép lassan melegítettünk fel, ezért szerencsére ebből nem lett betegség. De azt hiszem, ha ebben a gyönyörű időben elviszem valahová a gyereket, csak a nagy kocsival, amibe sikerült befaragnom a kocsibundát (fogalmam sincs hogy hívják, de imádtuk tavaly, mert iszonyat meleg).

Viszont a karácsonyi családozásról hazahoztunk valami vírust, mind ki vagyunk dőlve. Én inhalálok, a gyerek ACC-zik, Apa halomra szedi a gyógyszereket. Ja és természetesen orrszívózunk. Mikor utoljára használtuk, elég voltam hozzá egymagam, csakhogy azóta megnőtt a kisember, aki úgy ordít, mintha ölném, közben Apa lefogja a végtagokat, míg én a fejét fogom és szívom. Merthogy nekünk egy a sima szerkentyűnk van, egyik vége az orrba, másikat szívja a felnőtt a szájával. A betegség második napján a fél óránkénti szívások után estére azt hittem tüdőtágulattal kerülök kórházba. Ma már nem kellett orrozni szerencsére, de a hosszúnadrág maradt és a földre sem engedem le. Hiába a fűtés, hiába a meleg ruha. Tegnap ugyan játszottunk a vastag pokrócon, de csak fél órát.

A formabedobóssal nagy sikereket érünk el, Bumer úgy döntött, a könnyebb utat választja, leveszi a tetejét, bedobálja az összes formát, majd visszateszi a tetejét. Valahol jogos, de ennyi erővel egy fadobozt is kaphatott volna mosogatószivacsokkal.

Éjfélkor meleg teával koccintok a gyerekkel, ha Apa addig haza nem érkezik.