Az első születésnap

Drága Kicsi Fiam!

Hihetetlen, hogy ilyen hamar elrepült az első életéved. Mikor egy évvel ezelőtt Apáddal bementünk a kórházba pár egyszerű vizsgálat miatt, nem gondoltuk, hogy öt nap múlva hármasban indulunk haza. Aztán a doktornéni elindított minket a közös életünk felé. Rettenetesen boldog voltam és nagyon féltem. 12 órát szenvedtünk végig, mire végre úgy döntöttél, kíváncsi vagy a világra. Születésedkor maszatos, ráncos voltál és nem sírtál. Hajnal 3 óra 13 perckor találkoztunk legelőször, ekkor tudtuk meg azt is, hogy fiú vagy. Aztán kicsivel később is találkoztunk fél órára, és bár kába voltam, sosem felejtem el azt az érzést, milyen volt először a kezemben tartani. De az igazi közös idő csak este kezdődött, mikor fürdetés után az egyik nővérke lerakott Téged az ágyamba. Emlékszem, bemutatkoztam Neked és Te bőszen pislogtál rám.

Majd itthon elkezdtél cseperedni. Megtanultál forgolódni, kúszni, mászni, ülni, felállni és kapaszkodva menni. Kanalazva enni és pohárból inni. És minden napra tartogattál nekünk valami újat. Ez alatt az egy év alatt volt már egy karácsonyunk, mikor lenyűgözött az a sok dísz, és azonnal kikaptad a kezemből és magadhoz ölelted az ajándék macidat, amivel még mindig együtt alszol. Bár igaz, néha kidobod az ágyból, de utána mindig sírsz, hogy adjam vissza Neked. Volt már több tüzijátékos ünnep is, de ez a fényjáték csak első alkalommal tudott lekötni igazán, másodszorra már sokkal jobban érdekelt a kilövés. Töbször jártunk játszótéren, és sokat csavarogtunk együtt.

Mosolyodat és nevetéseidet imádom! Ahogy a közös játékokat és fürdőket is. Most fogsz még csak elkezdeni járni és beszélni, rengeteg élmény vár ránk! Nagyon szeretlek Téged és mindig melletted fogok állni!