Bumer megint növeszti valamelyik fogát. De nem hajlandó elárulni, hogy melyiket. Ennek örömére mit tesz az anyai szervezet? Szenved, naná! Merthogy az történt, hogy pár napja megjelent a szám sarkában egy herpesz. Ezt követte másnap egy irdatlan fogfájás, ami még mindig tart. Nem is akármilyen; bal felső bölcsesség, ami szerencsére nem sugároz ki, és jobb alsó bölcsesség, ami viszont az egész alsó fogsorom alját kínozza. Ezt tetézzük meg azzal, hogy mindkettő keresztbe nő (= az oldala van ott ahol a tetejének kéne lenni, tükörben gyönyörűen látszik). És ezen még az sem segít, hogy...
...kisfiam az elmúlt két napban szokatlanul nyűgös. Látszólag ok nélkül elsírja magát krokodilkönnyekkel tarkítva, ami csak egy anyai ölelés tud segíteni. Édes, hogy ennyire ragaszkodik, csak furcsa, mert eddig nem volt ilyen.
És észrevettük, hogy már képes lenne beszélni, ugyanis össze-vissza gagyog, tehát van hangja, de többször csinál olyat, hogy hang nélkül beszél (szépen formálja a szájával és a nyelvével a szavakat). Amiket pedig tőlünk hall, azokat mind érti. Pl fürdés közben beszélgettünk, és mikor elhangzott a teregetés szó, amit eddig még nem hallott, felnézett a kötelekre, ahol a ruhák száradni szoktak.
És azt is látjuk ám, hogy képes magától állni, amivel rengeteget kísérletezik ám. Én naiv meg már azt hittem, túl vagyunk az infarktusos időszakon, de nem, újrakezdődött. Remek, remek. És már ott is tartunk, hogy egy kezét fogva is képesek vagyunk megtenni 2 métert. Ha mindkét kezét fogom, a világból kisétálna, pedig saját súlyát tartja, én csak léleknyugtatásból kellek. Egy kézzel meg csinálja a hülyét, és tartatja magát. Hiába no, ha elhiszem, hogy képtelen vagyok valamire, akkor hiába vagyok képes rá, nem fog menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése