Végre már 1-1,5 hete újra önmaga a gyermek. Mosolyog, rosszalkodik, pakol, aktív. Imádom! Még ha kimerítő is, akkor is sokkal-sokkal inkább ez, mint a magába forduló, letargiás, egész nap fekvős baba.
Tegnap kettesben voltunk délután itthon, és rosszalkodtunk, szétpakoltunk, vigyorogtunk. Kinyitottam neki az erkélyajtót, oda már ki mehet ő is, nem tud leesni, beszorulni, de ő nemes egyszerűséggel becsukta és otthagyta. Nem kíváncsi az erkélyre, mivel még sosem volt kint. Akárhányszor nyitottam az ajtót, mindig becsukta. Pedig reméltem, hogy ha kész lesz az erkély, kiülhetünk néha, de egyelőre nem óhajt.
Rohamai még vannak, de kevesebb. Hidegfront jövetelekor több, de már közel sem olyan szembetűnő a dolog. Persze, írtunk egy dokinak, hátha... De még nem válaszolt. Mindenesetre nem hagyjuk annyiban, biztos, hogy kivizsgáltatjuk valahol valakivel. Ha kell, kiürítjük a perselyt emiatt - szomorú ez az egészségügy.
Tegnapról két kép, a hátteret ne nézzétek, elég leharcolt állapotban van a lakás, de majd idővel rátérünk erre a projektre is.
 |
| Szeme az anyukámé, most már tuti (zöld) |
Este sikerült összeraknom egy viszonylag tűrhető 0-1 éves képet, készülve a hamarosan 1-2 évesre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése