A szülinapról

Nem igazán így terveztem, de szerencse, hogy ez még nem úgy rögzül benne. Tanultam a hibáimból, jövőre nem így csinálom!

Reggel szerettem volna elkészíteni a tortát, mikoris szembesültem vele, hogy hiányzik két hozzávaló. Elbicikliztem tehát a közeli Aldiba, megcsodáltam a szépen felújított Ady Endre utat és a hozzá épített kerékpáros részt, egész jó lett. A két hozzávalóból csak egyet vettem meg, mert a másik számomra kicsit sokba került, a penny előtt meg nem mertem otthagyni közlekedési eszközömet a vastag lánccal sem. Úgyhogy újra kellett gondolnom az egész torta dolgot.

Közben Apa itthon úgy döntött nekiáll főzni. Ezzel igencsak meglepett, de jól esett. Kifőztem hozzá a tésztát és megettük (a felét).

Majd felöltöztettem a gyereket és - mivel megígértem - lementünk a kisboltba Tündi nénihez (csak a gyereknek néni, nem szeretném öregíteni, hisz nem az). Ő mondta, hogy keres nekem otthon gyertyát, hogy ne kelljen 1 db miatt megvennem egy egész csomagot, de elfelejtette. Ehelyett jót játszott a fiammal, aki élvezte, és kapott tőle ajándék tejszeletet, amit úgy benyomott, hogy tátva maradt a szám. Eddig nem volt hajlandó harapni, mint a felnőttek, falatokat kellett adni a szájába. Többé ezt sem kell. Majd hazajöttünk és rámtört a fáradtság. Ekkor délután 6 lehetett...

Végül is estére kész lett a torta, de elrontottam, pedig tökéletesen megterveztem. Az alap ötlet az volt, hogy csinálok egy keményebb (magától megállni képes) tejbegríz alapot (mert imádja), amit aztán tovább építek tálat formálva. Ez szuperül sikerült is, kivéve hogy elfelejtettem az alját. Így az alján is egy körben a töltelék puding volt, ami persze nem képes önmagáman állni és saját súlyát elbírni. A gríztál belsejét félig csoki- félig vanilliapudinggal töltöttem fel, majd az egész kapott egy tortabevonó bevonatot, és finoman meghintettem kakaóporral. Jól nézett ki és egyben is maradt, míg ki nem szedtem a formaként funkcionáló edényből. Mivel sajnos nem a tányér közepére esett... Pedig nem vagyok kezdő. Szomorú voltam kicsit. És ugye a gyertya is lemaradt.

Gyermeknek tetszett, ízlett (ízre amúgy jó lett) és formára sem lett katasztrófa, egész jól tartotta magát.

Nagymamámék etetőszéket küldtek neki ajándékba, ami nagyon szuper! Fából van és szétszedhető asztallá és kisszékké. Persze gond nélkül kimászik ebből is, de egy ideig jól elüldögél benne. A mi ajándékunk már megvan rendelve, de persze bem ért ide időben. Mindegy, még úgysem érti. Jövőre jobban készülök!

Tegnap pedig elvittem az egy éves vizsgálatra, ahol megtudtam, hogy a gyermek teljesen rendben van, hízott (szépen) és megkapta a szuriját (nem sírt).