11. hónap

Már csak 1 hónap van hátra a nulladik évből, tegnap volt a 11. hónapforduló. És Bumer meg is ajándékozta magát (meg engem is).

Valamiért 2-3 napja nagyon anyás. De nem csak úgy lájtosan, hanem képes úgy sírni, ordítani értem, mintha nyúznák. Az is elég, ha csak odamegyek hozzá és megsimizem a buksiját, de legtöbbször beszélgetünk, játszunk együtt. Tegnap este leraktam a földre mászkálni, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy 100%-ig tudjak rá koncentrálni (fogászatról estem haza). Mászkált-mászkált, egyszer csak az asztal mögül hallok egy csattanást (megjegyzem: mindig figyelek rá, ha mászkál, de sokszor kerül kis időre holttérbe, ilyenkor a fülemre hagyatkozok, és csak nagyon ritkán történik valami, nagyon komoly pedig még sosem). Semmi reakció, gondoltam megint seggre ült, de azért elkezdtem hívogatni, meg utánaindultam. Nagyjából fél perc telhetett el, mikor minimális döngicsélésbe (majdnem sírás) kezdett, de semmi komoly, felvettem, megvigasztaltam. Aztán játszott tovább, mintha misem történt történt, ahogy szokta. Fél óra - óra múlva észlelem, hogy a buksiján egy nagyjából 3x0,5 cm-es lila csík húzódik. Mondanom sem kell, rosszul lettem azonnal, amin az sem segített, hogy folyamatosan ordított, amint kikerültem a képből. Azóta nagyon figyelem, hogy rosszul van e, hányinger, hányás lesz e, de eddig semmi. Ha nem muszáj nem megyünk kórházba, hiszen ha esetleg agyrázkódása van, azt tudom kezelni (nekem megszámlálhatatlanul sokszor volt, mindig fejjel tompítottam mindent gyerekkoromban, viszont csontom sose tört). Ha gáz van, persze beviszem azonnal, fel is hívom Apukámat, hogy legyen készenlétben a kocsival, mivel nincs kedvem egy lila fejű babával bkv-zni, mivel fogalmam sincs mit gondolnának rólam teljesen helytelenül. Sosem bántanám!

Tegnap este (éjfél körül talán, de lehet, hogy korábban) Apa elment a gyógyszertárba recepttel tápszerért - mikor máskor... Kiderült, hogy mikor Doktornéni felírta nekünk, akkor már rég nem volt forgalomban, mivel a gyártó úgy döntött, mást gyárt helyette. Na hát ilyen szuper doktornénink van nekünk.

Reggel álmos szemekkel meredtem a kiságy azon részére, ami nincs estére elfüggönyözve (ez kb 4 db rács, ami nagyjából 30 cm). Mivel este nagyon melege volt a gyermeknek, sőt meg is izzadt, ezért hagytam pelenkában aludni. Erre mikor lesek befelé a rácsokon az ágyból egyszer csak megjelenik egy álmos fej. Köszönök neki, majd eltűnik. Kicsivel később pedig egy nudlista gyermek... Felkelt és levette a pelenkáját. Még jó, hogy nem volt benne semmi extra. gond nélkül levetkőzik bármikor, mikor nem alul gombolós cucc van rajta. Bezzeg öltözni nem tud - nem is szeret.