Sok mindennel rágták már a fülemet eddig a Család és az Ismerősök. Most egyet emelnék ki, aztán majd idővel jöhet a többi is. Sokáig az volt a sláger: ki ne vidd a gyereket ebben az időben. Persze azzal senkinek nem volt problémája, hogy a védőnőhöz / az orvoshoz / a kórházba cipelem a kis seggét. És persze mindig ezeken a napokon volt borult, esős idő. Talán 1 vagy 2 nap kivételével. Most meg azt mondja mindenki, hogy naponta 1x vigyem el valamerre csavarogni. Merthogy kell neki a levegő... Olyan is volt, aki kifejtette, hogy esőben, szélben is kell a napi egyszeri levegőzés.
A pontot az tette fel az i-re, hogy még mindig tart a nappal nem vagy csak alig alvós időszak. Naivan azt hittem aludni fog, ha berakom a kocsiba. Naja! Aludt is kb negyed órát, aztán bámészkodott. Mivel el kellett intéznem egy kevés élelmiszer vásárlást, úgy döntöttem, Bumer elkísérhet, legalább gyakorlom a gyerek a hiperszupermarketben szindrómát. Természetesen pont a pénztárnál való sorbaállás közben döntött úgy, hogy kialudta magát. A mellettem lévő sorban egy (szerintem) 2 év körüli gyermekkel pakoltak fel a szalagra, aki ugyan szerintem már elég nagy egy ilyen feladathoz, de biztosan történt valami, mert elkezdett sírni. A pénztár hangosan pittyogott, a mögöttünk álló hölgy pedig majd elolvadt a fiam láttán. Tehát volt inger bőven! És mit csinált az én egyszem kisfiam? Feküdt és golyószemekkel nézelődött jobbra-balra "Kérem anyám, ne zavarjon a kilátásban!".
Amikor megfosztottak egy kevéske pénztől, és elmélyülten pakoltam a táskámba / babakocsi aljába, odajött a nemrég mögöttem álló hölgy, és megdicsérte a miniembert, hogy milyen szép, mosolygós, vidàm baba, és hozzátette, hogy csak ennyit szeretett volna mondani, ezzel jelezvén, hogy nem zavarni szeretett volna. Nagyon aranyos volt, látszódott rajta, hogy tényleg odáig van és ő is szeretne egy hasonlót. Az ilyen emberekkel én is próbálok kedves lenni, mivel tiszta jóindulatból jött oda. Meg amúgy is volt benne valami kisugárzás, ami nagyon szimpatikusan hatott rám.
Azt beszéltük Apával, hogy minden nap elviszem egy kicsit valamerre, hátha fáraszt rajta valamit. És mert imádom látni a szemein, hogy mennyire élvezi ezeket a kiruccanásokat. Mármint a csemete, nem az apja. Bár véleményem szerint ő is élvezi ezeket a nyugodt pillanatokat, de úgy lenne az igazi, ha a macskákat is vinnénk (a gyermek szerint). Na akkor lenne aztán mérhetetlenül boldog. Csak menjünk is haza, mert alig várja, hogy hazaérkezzünk. Nem miattam... Persze az is remek, hogy a személyzet megérkezett, de Bumer az ász. És ez jó is így!
ez egy másik babakocsi, nehogy valaki azt gondolja, hogy ennek az aljába pakoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése